Mi történik?

Nézeteltérések vannak. kikérem magamnak! nem szenvedek...jah..de. mostmár annak érzem.

Megfelelési kényszerem van. Mert úgy érzem, mióta MEGEGYEZTÜNK hogy jobban odafigyelek rá, azóta mégjobban nem megy. És nem azért mert Dorkával beszélek. Hanem alapvetően. Ennek mi az oka? Fogjuk rá a fáradtságra. Fogjuk rá a változásra. Fogjuk erre, fogjuk arra...de mi a valódi oka?

Nem érti, hogy egy kapcsolat nem így müködik. Én nem akarom, hogy ő kisírja még a belét is, mielőtt elmondaná, hogy dehát kedves krisztián, egy picit figyelj már ide.....

ugyanott vagyunk ahol akkor voltunk, amikor ez szóbakerült. Nincs fent msnen, pedig úgy jöttem fel, hogy csacsogok kicsit vele. máramennyire tudok.

Ma [ma?...xDD asd.] nemigazán tudtunk mit beszélni. Egyszerűen ezjön. De akkor is, mi az oka ennek? Én tudom magamról hogy nem vagyok az, aki ha aztmondja hogy tesz, és ez így lesz, akkor erre mérget lehetne venni. Így legyen valakinek ötöse a lottón.

Az a baj.. [baj..oO] ..hogy...ő olyan amilyen. én meg olyan amilyen. és nekem most minusz nulla erőm van arra, hogy én ezt a problémát kezeljem :S de minél jobban késleltetem, annál jobban súlyosbodik, és annál nehezebb lesz visszaállitani.

" *Igen. Rendbe kell raknia.
*De nem azzal, hogy Téged tesz próbára, mert nem igazságos. "

A valamit rendbe kell raknom. Ember, ne higyj egy szavamnak se, amíg nem mondom azt, hogy BIZTOS !!!.  Édesem, én nem akarlak próbára tenni, de ha kitérsz az utamból [ " Így is szenved eleget. Most mit szívózzak még Én is Vele...? " ] én annál jobban elkerüllek. |:

Talán lehet jobban jársz, talán lehet nem. Nincs agyam gondolkodni, már azon se hogy mi fasz van. Belefájdult.

Üres vagy túl sok minden van benne. Nem beszélek se Dorkával, se Csenivel. Bűntudat, megfelelési kényszer. A kettő valahol összepasszol...nemigaz?..

*magábanéz..* mitakarnék kívánni? nem tudom őszintén egyiket se mondani. Hogy legyen vége a problémának. Hogy legyünk összhangban. Hogy ne okozzunk fájdalmat a másiknak. Ideges vagyok. Egy kapcsolatban. És én tudom nagyon jól hogy CsáKi ilyenkor mit lépne..*nyel egy nagyot...*  Nem. Azt nem..

Ki a hibás? Nem találom magamat annak. De Őt se. És senkit. A folyamatot se tudom levezetni wááááááá de utálom hogy nem látok át semmit :@@@@@@

Elegem van!!, na EZT tudom őszintén mondani! Mondtad.. ki kell törnöm..? Mondtam..meg kell törnöm..  na mostmár mindkettő. Legalábbis.. az elsőt érzem jelenpillanatban igazabbnak. De az utóbbit is már csak azért, mert nálam a megtörés sírással jár. Istenem, sírhatnékom van....

Faszom bele ebbe azegészbe. Kompletta az egészbe. Suli nem tesz sokat az életemben, de holnap reggel hétfővan, és belefájdul a testem, hogyha arra gondolok hogy nekem holnap bent kell baszni a rezet az iskolában. Pedig igencsak tartalmas hetem lesz, jó ha tudom verni a fejemből ezt az egészet.

Belegondoltam. Hogy erre; mit lépne. Istenem, összeesnék. Összetörnék. És nem lenne erőm ellenkezni, vagy esetleg aztmondani hogy ne! ..nem tudnám megindokolni, igaza lenne. Tehetetlennek érzem magam. Kifogott az élet, és nem akar visszadobni.....

Őszintén, fáj. Hogy mi, azt nemtudom. Perpill a térdem, de az nem azért..    Jöttem haza buszon, nem túlságosan jó kedvvel [ellenben félrészegen] és.....szúrni kezdett a szívem. Amit nagyon jól tudunk hogy mit jelent. És nem lepődtem meg. De nemtudtam semmi konkréthoz kapcsolni..

Hajj, annyira szét vagyok szórva... Meg se tudnék semmit a felső pár sorból magyarázni, arra se emlékszem hogy mit irtam, vagy mit irok, csak írom... Félig vagyok magamnál... ez a legrosszabb. A bizonytalanság. Legyek már egész, vagy legyek egy 0... mert perpill -1nek érzem magam..

Azt mondom, vagyis ő mondta. ..hogy ne rajta [rajtuk] vezessem le a feszültséget, ami felgyülemlett. Én nem rajtuk vezetem le. Senkin és semmin nem vezetem le. De mégis ők sínylik meg a legjobban.. legalábbis Ő nagyon. Utálok fájdalmat okozni. Szívesen tenném azt, ami jó Neki. Csak ha tudnám...

Ha tudnám, hogy Neki mi jó, és hogy Nekem mi jó. Végülis első szempont mindig én vagyok. De nincs sok elvárásom magammal szemben, tehát azon agyalok, hogy neki mi jó...         Az hogy Vele foglalkozzak. És én elhatároztam magam. Nem mondom, hogy addig tartott, mert nem éreztem egyáltalán a végét az elhatározásnak. De a faszom kivan... nekem éles érzés kell ahhoz hogy tegyek valamit a valami érdekében..!! ?!

Lehet ez a baj? Hogy kevés hatás ér? Hogy csak ülök a semmi közepén, lebegek, és elkerül a világ? ...Beleültem egy fasza kényelmes karosszékbe, de nem látom a tévét..

Én nem ezt akarom! ..hogy öntsem ki magam hogy én ILYEN és ILYEN és ILYEN vagyok, és TE, ÍGY meg ÍGY meg ÍGY kezelj engem... mivagyok én, használati útmutató? A mosógép megmondja neked hogy ha fehéret akarsz mosni milyen mosószert vegyél és mennyit tegyél bele?!  ..jó volna, ha ismerne, de ezt nem tudom összehozni..! nem LEHET összehozni!...

"A kapcsolat alapja az alkalmazkodás a másikhoz." - Viktor kolléga mondta. Igaza van, alkamazkodunk a másikhoz.. De én ezt nemvágom oO ...Ő próbál alkalmazkodni, én is próbálok alkamzkodni, és éppenséggel egyáltalán nem érezzük a másik erőfeszítéseit. Ő aztlátja hogy én szenvedek, és kussolok, én meg azt látom, hogy kussolok, és Ő szenved...

Nem minden az amit megfogalmazok, leírtam már neki is, de nem ebből a szempontból. Rakat dolog átmegy rajtam, és töredéke az, ami el is jut hozzá. És annak még a tizede az, amit ő úgy fog fel, ahogy én azt szánom neki...

Logikus gondolkodása van, de távol áll az én rendszerem működésétől. Az a baj, értem én hogy Ő hogyan vezet le dolgokat, hogyan von le következtetéseket, de mindig csak a poén lelőtte után. Ami nem engedhető meg ha éles helyzetről van szó, legyen az bármi.

Már ugy azt se tudom mondani.. hogy jó lenne ha meg tudnám magam vele értetni. Lerágott csont, nem hülye Ő. Most lényegében mindenki rám vár. Amit én igen nehezen viselek.. [ugye?...megfelelési kényszer...]

Nem mondhatom Neki ezt így el. Hogy EZ a bajom. Mert akkor próbál rajta változtatni, de ez koránt sem a megoldás. tényleg......mi a megoldás? Mi lenne a megoldás erre a helyzetre? Mit tegyek? Ő mit tegyen? Ki mit tegyen? Semmi ésszerű okot nem tudok mondani. Nincsenjólez...

Az ment végig a fejemben, hogy ezen a hétvégén elvileg én Vele lettem volna. Lehet pont ez a baj, ezért vagyok ennyire ki. Ez a legegyszerűbb.. Hallanád a legbonyolultabbat. Megfogalmazhatatlan.

Najó...elég volt ebből az egészből.. Legszivesebben kiütném magam. Alkohollal, droggal, mindegy mivel. Csak világomról ne tudjak. Ki akarok lépni.. hol a menü, meg az exit gomb emberek?... 

Jóéjt...