Judit Abt
mármint, hogy hiányolom?
vagy annak, hogy nem reagálsz azonnal?
abban biztos vagyok, hogy nagyon szép és színvonalas lesz. Kriszta már agy első kézből garancia erre kb.
11:10pm
Krisztián Molnár
Mindakettőnek nyilván, de az utóbbira gondoltam most.
11:10pm
Judit Abt
kis ántireflektáló
és az ok?
11:11pm
Krisztián Molnár
Már éppen fűzöm magam, hogy ideje lenne átcsapni egy másik végletbe
Hát, összetett, de van
Épp elég őszinteséget (hallgatást?) áldoztam az időhúzás oltárán, talán tök helytelenül.
o:
11:12pm
Judit Abt
időhúzáás??
11:12pm
Krisztián Molnár
Ühü. A beszéd-megnyílásra.
11:12pm
Judit Abt
általánosságban?
vagy velem..
11:13pm
Krisztián Molnár
Veled, Veled.
11:13pm
Judit Abt
mii??
...
11:13pm
Krisztián Molnár
Áltlaánosságban is, de ez konkrét témát érint nyilván.
o:
11:13pm
Judit Abt
de most mi van??
11:13pm
Krisztián Molnár
Hm. Most izgulnom kéne. Annyi gondolaton vagyok túl....
Hát.. Csend. o:
11:14pm
Judit Abt
időhúzás? nem beszélés? konkrét témát érint?
izgulnod kellene?
???
11:15pm
Krisztián Molnár
Adj egy percet, lerázok mindenkit.
11:16pm
Judit Abt
...
11:17pm
Krisztián Molnár
Itt vagyok.
11:19pm
Krisztián Molnár
No, hát, konkrét téma Mi vagyunk, amit, vagy akiket ez érint. Az időhúzás annyit tesz: tartogattam magamban, tettem félre dolgokat későbbi megmunkálásra dolgokat, hogy majd előjönnek, és folyamatosan alakul velem a világ. Ez van folyamatban is, folyamatosan. Még valahol kicsit elhamarkodottnak érzem azt, hogy szóljak ilyen dolgokról, de ha feketén fehéren szeretném vizsgálni a dolgokat, tisztességtelen dolog és szemétség a tény, hogy én hallgatok, és "kihasználom" a türelmed, tulajdonképpen. Akárhogy is nézzük, nem szép dolog. És nem véletlen tikkelek már másfél heze.
11:19pm
Krisztián Molnár
hete*
11:20pm
Krisztián Molnár
Tegnap óta már a másik szemem is, eddig csak az egyik csinálta, és rohadtul zavaró, azt hittem valami baja van, de ha most nagyon mélyen magamba akarok koslatni, akkor azt látom, hogy igenis feszültségforrás az, hogyha elhallgat dolgokat az ember. Valahol hazugság az, nem? És én másoknak prédikálok az őszinteség mélységes fontosságáról, milyen jellemző is az.
11:20pm
Krisztián Molnár
Na, amíg stabilan állok a lábamon.... Írok.
11:23pm
Judit Abt
*figyelmesen és k'rvaidegesen hallgat*
* közben macskafröccsöt iszik, Istenisten' !*
11:36pm
Judit Abt
szeretnéd ha ittésmost idegösszeroppanást kapnék? nem vagyok távol tőle..
11:36pm
Krisztián Molnár
Nem megy könnyen.... Mert folytonos dilemmában vagyok. Beszélgettük, beszélgettünk erről, hogy nem volt meg AZ a szerelem bennem, amit úgy általában "megszoktam". Igyekeztem ezt magamnak úgy beállítani, hogy nem is baj hogy nem is volt. Talán nem is baj. Vagy igen, nem tudom. Ebben a kapcsolatban, amiben Mi ketten vagyunk, nem sorsdöntő érv. Viszont bennem nem szűnt meg az igény erre.
Keresem, önkéntelenül kutatom az érzést. Nem tudom hányszor mondtam el, írtam le ezt, hogy érzelmi megmozgatottságot keresek. Erre van igényem: erre vágyom. A kicsit belehalok, kicsit megőrjít, kicsit kivégez, és felküld a fellegekbe, hihetetlen nagy hullámokat hozva bennem létre. Igényem van erre, keresek, és találok. És.... Azon kaptam magam a jómultkor, amikor szembejött velem egy ilyen eshetőség, hogy "nem, mert nem szabad" elvén alapulva én érzéseket pusztítok magamban. Egészen pontosan azokat az érzéseket, amikre én olynagyon vágyom.... És hirtelen rosszul lettem magamtól. Mit csinálok? Magam ellen teszek? Hiszen az olyan jól esik, és én most valami tervszerű októl fogva eltolom magamtól? Tudom, nem tervezek, de óhatatlanul vissza-visszatér belém, hogy elgondolkodom azon, mi LESZ. Menne, menne az hogy nem teszem ezt, hogy csak a pillanatnak élek, de csak akkor, ha kizárom a külvilágot, és csak Téged látlak.
De nem tudlak csak Téged látni. Akarlak, de nem tudlak. Mert nem tart fogságában az az érzés Nálad, az az érzés, amit keresek magamban, amire keresem az "alanyt"....
Keresem a szituációt, amiben emberhez tudom kötni ezt az érzést. A szituáció, amikor az ember szerelmes lesz. Nem kutatom epekedve, és nem vágyom rá minden pillanatban, de ha nagyon őszinte akarok lenni magammal, igazán az érzés az, ami ott tart.
És... Fontos vagy. Számítasz. Szeretlek. Itt vagy, és én is itt vagyok, és amikor írsz, én válaszolok, érzem a húzást oda. Nem átlagos, teljesen különleges. De... Nem elég? Gusztustalannak érzem magam emiatt, de nem elég.
Tudod mikor voltam beléd szerelmes? Azon a szerdán. Amikor "nem kellett volna". És amióta az a buborék kipukkadt... Nem jött létre másik. Voltak csírák, voltak pillanatok... De őszintén, teszem föl magamnak a kérdést, hogyha már el kell komolyan gondolkodnom azon, hogy tulajdonképpen most mennyire van az az érzés attól, hogy én szerelmes vagyok, az jó?! Nem hinném.
Nem kilépőt keresek. El akarom Neked mondani, hogy tudd. Időt húztam, mert szerettem volna, hogy ez kialakulhasson, hogy meglegyen az egész, az Egész, és ne lehessen bezavaró tényező az én oldalamról.
Gyötrő látni, hogy szerelmes vagy, és én nem tudom AZT viszonozni. Azt, pontosan azt, amire vágyom, hogy viszonozhassak.
"Bella Hoffer
nem lehet írányítani, ki és mit is érezzen... akkor sem ha az érzések elviekben irreálisak kéne hogy legyenek"
Mindentől függetlenül: nem tudok/akarok kapcsolatot keresni. Nem vágyom kötődésre, arra a fajtájára nem, ami annak a státusnak az érzését hozza magával, hogy kapcsolatban vagyok. Semmilyen érzésforrás nem ébresztette föl bennem még a vágyat erre. Egyszerűen csak.... Szabadon szeretnék érezni. Szeretném a helyeset, mert fontos vagy, és... nem vagy futó, kósza akárki. Közel érzem magam hozzád, de nincs meg a buborék, ami segít, ami előrevisz, és így csak tétovázok.. Várok, várok, hogy jobb legyen. Most mondanám, hogy áltattam magam azzal, hogy azt mondtam, jó ez így, talán ezt tettem: úgy éreztem, ez egy helyes irány, amit szeretnék tartani. A hétvége, a napok... Mind csodalátosak voltak. De nem voltam teljesen szabad, mert igazán szabad csak fejbúbig érzések között tudok lenni... És habár nagyon szeretném: így, ebben a formában, nincsenek.
11:39pm
Judit Abt
11:39pm
Krisztián Molnár
Folytatom az írást.
11:45pm
Krisztián Molnár
Szóval... Mit tegyen az ember? Meg mit tegyél Te, aki "mit se sejtesz"? Érzed a feszültséget, érzed a hiányt, és óriási türelemmel és kitartással kezeled a szűkszavúságomat. Pedig... Én egyáltalán nem vagyok szűkszavú. De nem jött szólhatnék, mert. Csöndben maradtam, mert. Halogatok, mert halogatást érzem helyesnek, ha nem akarom elmondani azt ami bent van, amivel elbizonytalaníthatnálak. Igen, valószínű ez egy rossz döntés, de nem volt szívem egyszerűen valósidejű tájékoztatást adnom Neked az ingásaimról. Azt hiszem, nagyon rosszul esett volna Neked, tekintve hogy nekem minden ingásom időleges volt.
Amikor ott feküdtem melletted, és "többnyire" jól voltam. Akkor és ott igazából alapjában véve ingottak meg a szándékaim Veled kapcsolatban. Egycsapásra előugrottak azok a kellemetlen dolgok, amiket félretettem, hogy majd egy alkalmasabb pillanatban ketten kezeljük őket. De... Nem kerítettem arra pillanatot, hogy ketten kezeljünk bármit is, mert... Mert, ezt most tényleg, nem is tudom.... Kerülni akartam az építkezést? Tartottam attól, hogy egy pillanatban kicsúszik a talaj, és nem akartam hogy az ami összedől, ne legyen túl magas torony? Nem akartam nagy pofáraesést, se nekem, se Neked. Volt bennem egy ilyen érzés. És... Ahogy sétáltunk át a füves pályán, elmúlt ez. Újra éreztem azt a melegséget, ami közel húz hozzád. Próbáltam felidézni mindennemű kellemetlenséget: nem ment. Egyszerűen nem értek el. Pedig nem volt 10 perccel előtte, hogy még vadul tombolt bennem a menekülhetnék. Nem értettem: most akkor mivan?!?! Teljesen meghülyültem.
...és utána jó volt Veled, egy adott pillanatig amíg nem ütött meg valami azok közül, amikkel nem akartam vagy nem akarok törődni. Azt is csupán önzésből.
Sajnálom? ...Igen, sajnálom. Nem vagyok saját magam számára sem kiszámítható, és semmilyen formában nem reális Téged türelemre, várakozásra kérni, szinten tartva azt amink van, addig amíg én, Herceg Molnár Krisztián, elérkezettnek nem érzem az időt. Egyszerűen irreális és gusztustalan. Mindazonáltal pedig.... Elveszíteni? Nem szeretnélek.
Talán nem is tudnálak. Szerintem nem tudnálak. De Neked, aki mély érzelmeket fűzöl hozzám, vastag láncos korbácsolás, ha azt mondanám, hogy "úgyse úszik el", élem tovább az életem, függetlenen. Nem is tenném meg.
Nem húz semerre a szívem, nem áll az, hogy választok xy és yz között. Csak azt érzem, hogy az a buborék nincs, amire - talán mondhatjuk így - szükség(em) lenne.
11:47pm
Krisztián Molnár
Nem megy a szeretkezés. Nem esik jól, nem élvezem úgy. Kerültem egész hétvégén az egészet, mert csak gondolkodtam, és nem voltak meg a jó érzések. Talán a szex az, ahol a leginkább szükség lenne a buborékra: az érzelem, ami úgy motivál, ami úgy fűt. Hát... Nem fűtött.
11:49pm
Krisztián Molnár
A csók.... A vége kellemes csalódás volt. Már egészen bele tudtam feledkezni, voltak pillanatok, de - bocsáss meg, és ez nekem legalább annyira rosszul esik, mint Neked eshet - legtöbbször féltem a pillanattól, hogy csók, és hogy nem lesz jó. Vagyis... Nem idéz elő semmilyen közelhúzást. A csók egy iszonyújó eszköz arra, hogy szerelmes legyek, egyébként. Ha az első találkánkon működött volna.... De nyilván nem véletlen nem alakult így, mint ahogy semmi sem. És ezt nem is bánom. Ez az a "lett volna" kategória, amire az égegyadtavilágon semmi szükség nincs.....
11:50pm
Krisztián Molnár
További undort érzek magammal szemben, hogy már "mindenkivel" beszéltem erről, csak Veled nem. Igazából 'csak' panaszkodás, a tehetetlenségem. Némileg segítettek a visszajelzések irányba rakni ezt-azt. Ha szeretlek, és tisztellek, megteszem ezt Neked, hogy elmondom. Mindent, az utolsó csepp aggályig, érzésig.
11:51pm
Krisztián Molnár
Szeretném hogy érezd, nem húz el erre, senem húz el arra. Az érzés, amit irántad érzek - jelenleg igen nagy megrökönyödésemre - egy jottányit sem változott, míg ezeket megfogalmaztam Neked.
Talán egy picit, egy árnyalatnyit könnyebb. Ami nyilván azonnal meg fog változni, ahogy elkezdesz választ adni, vagy reagálni vagy bármi. De végső soron...... Nem volt más út. Ez van, ez az igaz.
Mélyre ásattam benned az "inkább az igazat mint a szépet" magját, és ím, tessék, bagoly mondja.
Nem változott semmi az elmúlt napokban, akartam, vártam, hogy majd alakul.
Annyi változott, hogy egyre többet rángott a szemem.
Ez volt az egyetlen jele annak, hogy feszültség van odabent.
Semmilyen, de semmilyen más módon nem ötlött föl bennem, ezt, és az időközönkénti lelkiismeretfurdalást leszámítva.
Hogy... Megfogalmaztam mindezt már magamnak, megvoltak a tényvizsgálatok, értettem és éreztem, hogy ez van, ami. És Te, aki olyan szerető és odaadó vagy... Idővel tudomást kell erről szerezz.
Borzalmas érzés volt elképzelni azt, hogy világokat omlasztok össze. Amibe olyan szívesen segédkeztem be.
11:54pm
Judit Abt
változzon benned valami, azzal hogy én mit reagálok?
mindegy.
11:55pm
Krisztián Molnár
Ne befolyásoljon Téged az, hogy bennem mi változik, hogyha Te reagálsz. Te csak reagálj, mondd el amit érzel, amit gondolsz, mindent, ami eszedbejutott.
Most, meg később, meg azután.
11:55pm
Judit Abt
igazából..
11:55pm
Krisztián Molnár
A Te meglátásaid érdekelnek. Hogy mit láttál, mit éreztél ebből. Milyen hatást keltett, milyen sejtéseid voltak.
11:56pm
Judit Abt
de ennek..ennek semmi értelme sincs.
én már a temetkezést készítem elő.
tudod: első lépés a tagadás.
most még csak mosolygok, persze ilyen halálosan beteg mosollyal..
fel se fogom még
vagy de?
...
most azt akarod, hogy daráljam ide le magamat
11:58pm
Krisztián Molnár
Nem tudom mit akarok, Judit.
Mi volt érezhető az egészből a hallgatásom alatt?
11:59pm
Judit Abt
az, hogy NEM AKARSZ KÖZEL ENGEDNI MAGADHOZ
nem akarod a zenéimet meghallgatni
nem akarsz beszélni a Bensődben végbemenőkről
nem akarsz velem összekapcsolódni
12:00am
Krisztián Molnár
Ez fáj a legjobban.
12:00am
Judit Abt
én megpróbáltam hidegre tenni magamban is a kérdéseimet
persze nem sikerült mindig..
12:01am
Krisztián Molnár
Igen..
12:01am
Judit Abt
azt éreztem, hogy egyre távolabb mész
miközben nem arra lett volna logikus, hogy menj
ritkán annyit éreztem, hogy mintha megálltál volna a hátrálásban..

Krisztián Molnár
A "nem arra lett volna logikus"-ra ad magyarázatot az amit leírtam?
12:02am
Judit Abt
amikor együtt lehettünk, akkor ez csökkent, és az idő nagy részében elhittem, hogy minden rendben.
12:03am
Krisztián Molnár
Maradt ami megmagyarázatlan?
Akkor én is.
12:03am
Judit Abt
igen, mondhatni..mivelhogy nem akartál jönni.
nem szeretted volna.
a szeretkezés....
12:06am
Krisztián Molnár
Szerettem volna, meg nem is. Tartott az érzés "fél"sége, de mindazonáltal húztam közel. Aztán meg vissza...
12:06am
Judit Abt
nekem a oroszlánrésze...az csodás volt.
néha nem értettem, hogy mi van, most már egyértelmű.
12:07am
Krisztián Molnár
Oroszlánrésze?
12:08am
Judit Abt
hát, most csak fogom a fejem, és összetapadt a mindenség ott belül
a 90%-a, így értem.
12:09am
Krisztián Molnár
Mármint amikor nem tartottam magam vissza, hanem "kivettem a részem".
12:09am
Judit Abt
sztem nem fogtam még fel, hogy mi van!
12:09am
Krisztián Molnár
Én sem fogtam föl semmit. Csak leírtam.
12:09am
Judit Abt
asszem kezdek megzizzenni.
12:09am
Krisztián Molnár
Egyelőre nem tikkelek.
Kérlek, óvd magad. Mindentől, mindenestől. Bármi jönne...
Épp elég szörnyű ez így is.
12:10am
Judit Abt
most mondanám, hogy nem is...merthogy milyen szép is volt....
nekem??
szent ég..
az a szomorú, hogy már ezt se mondhatom. mert nem lenne helytálló.
12:11am
Krisztián Molnár
De... Nekem is az volt! És most is az, Judit. Most is az.
12:11am
Judit Abt
de mi?
az hogy nem érzel?
12:11am
Krisztián Molnár
*sóhajt.* De érzek!
12:11am
Judit Abt
az, hogy nem élvezed?
12:11am
Krisztián Molnár
Ha nem éreznék....
Jóval, jóval hamarabb eltűntem volna.
Sokkal hamarabb.
Talán még azon a vasárnap estén.
De érzek.
De létezik átmenet az igen és a nem között?
12:12am
Judit Abt
mire gondolsz..
12:13am
Krisztián Molnár
Az, hogy bennem is élnek dolgok. Amelyek nem ugyanazok, mint amik Tebenned. Neked megvolt a buborékod.
12:13am
Judit Abt
de....
:,(
de ne légy megalkuvó.
12:13am
Krisztián Molnár
Mi mellett ne alkudjak meg?
Vagy miben... na...
12:14am
Judit Abt
amellett, hogy ami van, az egyértelműen nem elég Neked.
gondolom nem is célod..
12:14am
Krisztián Molnár
Hosszútávon nem menne. De ez nem foglalja magában azt, hogy ami volt, az rossz volt.
12:15am
Judit Abt
diszfunkcionális?
12:15am
Krisztián Molnár
Csak ez a kiegyensúlyozatlanság a Te károdat jelenti, hiszen Benned élnek erősebben az érzelmek.
12:16am
Judit Abt
hm..ez van.
12:16am
Krisztián Molnár
Elhiszed, hogy most elmennék Veled boldogan színházba, kettesben? Számomra nem volt effektív csalódás ebben, mert... Végig éreztem, hogy mi van, vagy mi nincs.
Csak... Számomra nem azt jelentette az egész, mint Neked.
És ezt láttam, tudtam, éreztem.
Nem tudtam senkinek őszintén azt mondani, amikor erről beszéltem, hogy nem szeretlek.
De, szeretlek.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretlek.
12:18am
Judit Abt
nem tudok semmiféle érzelmet produkálni
12:18am
Krisztián Molnár
Megérttelek.
-t
Csak szeretném, hogy tudd.... Nem hazudtam el ezt az egészet.
Mert nem.
12:18am
Judit Abt
úgy érzem, hogy kiszedték belőlem ami produkálná ..

--

 2011.08.11. 21:55

 [20:47:32] Andrea: mekkora darab tört le?

           bizonytalannak?
[20:48:00]   信仰 Krisz: nem nagy... csak mégis.
[20:48:00]   信仰 Krisz: igen.
[20:51:18] Andrea: értem...
[20:51:49]   信仰 Krisz: talán majd (még)egyszer lesz erőm belekezdeni a
           gondolatmenetbe.
[20:52:50] Andrea: s ezek mire? mire a bizonytalanság és a
           gondolatmenet?
[20:53:12]   信仰 Krisz: a gondolatmenet, ami a bizonytalanság mint
           olyan körül keringett.
[20:53:59] Andrea: aham.. És a bizonytalanság? mivel kapcsolatos?
[20:54:17]   信仰 Krisz: magammal.
           Dorkával.
           magammal..
[20:55:43]   信仰 Krisz: és csavarja a csőröm hogy ezt hogy osszam meg
           Dorkával, anélkül, hogy Őt is elbizonytalanítanám.
           maga a tény, hoyg bizonytalan vagyok
           és bizonytalan, hogy mitől
[20:55:43]   信仰 Krisz: mert még az is....
[20:56:02]   信仰 Krisz: nem túl kecsegtető.
[20:56:55] Andrea: és miben vagy bizonytalan s mitől?
[20:57:09]   信仰 Krisz: *maga a tény, hoyg bizonytalan vagyok
           *és bizonytalan, hogy mitől
      
magam sem tudom.
           saját magamtól.
[20:58:34] Andrea: ezt miben észleled, hogy mutatozik meg?
[20:59:04]   信仰 Krisz: a bizonytalanságban? x3
[20:59:04]   信仰 Krisz: olyan jó érzés mindenhol ezt látni...
[21:00:25] Andrea: értelek... és a kiírás is erre? "nem volna
           véletlen.?"
[21:01:00]   信仰 Krisz: az a Holdkőre vonatkozik.
           Te érted? dejóneked..
[21:02:16]   信仰 Krisz: *felvonja a szemöldökeit.* mekkora rébuszok.
[21:02:18] Andrea: aham... és ez mióta van meg? ez a bizonytalanság?
           most jött, vagy régebbi?
[21:02:24]   信仰 Krisz: *vállat von.*
           újraélem a nagy gondot.
[21:02:24]   信仰 Krisz: csak sokkal kevesebb aggodalommal a szívemen.
           ami külön aggaszt.
[21:03:02]   信仰 Krisz: és blokkol az agyam, ha ideérek, a picsába is.
           néha úgyérzem halálosan komoly,
[21:03:02]   信仰 Krisz: máskor meg hogy nevetséges.
           tegnap este álmodtam...
           olyan olyat.
           csak más lányokkal.
[21:03:02]   信仰 Krisz: és bennem volt, hogy Dorka vajon mit fog
           szólni..
           közel sem annyira, mint egykor.
           mikor ilyen álmaim voltak.
[21:04:04]   信仰 Krisz: hogy valaki mással leledzek.
[21:04:04]   信仰 Krisz: sőt.
           inkább a kíváncsiság volt bennem.
[21:04:04]   信仰 Krisz: ennyit érne az én álmom? a kitartásom?
           ennyire telik?
           ennyinél feladom?
           belefáradok?
[21:05:27]   信仰 Krisz: hová lett az a sok lelki erő..
           mindig utólag emlékeztetem magam hogy
           ejj ejj, krisztián, nem így beszéltük meg..
           rosszul vagyok magamtól.
[21:05:27]   信仰 Krisz: *lehajtja a térdére a fejét*
[21:07:09] Andrea: mikor... legutóbb elő jött a "nagy gond" mi lett rá
           a megoldás?
[21:07:51]   信仰 Krisz: semmi.
           meghallgattak.
[21:07:51]   信仰 Krisz: éreztem, hogy ott vannak velem.
[21:08:02]   信仰 Krisz: konkrétan két emberre gondolok
           és rájöttme hogy
           tényleg hülyeség amit gondolok.
           és szilárd talajt fogtam.
[21:09:25] Andrea: szerintem most is ott van az a szilárd talaj.
           "rosszul vagyok magamtól." csak meg kell fogni
[21:09:43]   信仰 Krisz: jah... kéne.
[21:11:07] Andrea: ha nem lenne már ott a talaj, amit megfoghatsz, nem
           éreznéd valamennyire nem lennél "rosszul" magadtól.
[21:11:26]   信仰 Krisz: ottvanni ottvan...
           csak én ugrottam el
           és változott meg a föld gravitációs vonzása.
[21:11:26]   信仰 Krisz: tudom jól, hogyha 20 körömmel kapaszkodnék
           vissza tudnék állni..
[21:12:02]   信仰 Krisz: de valamiért ez a késztetés nem szándékozik
           előtörni belőlem.
           nemtom, csikizni kell a talpát.
           csak ez méginkább elbizonytalanít..!
           hogy nemjön az érzés?
           nemjön? mérnem?
[21:12:02]   信仰 Krisz: talán NINCSEN?
           ettől is rosszul vagyok, wöáh.
           ha van, akkor micsinál?
           hol jár?
[21:13:11]   信仰 Krisz: és ennek tudatában hogy nézzek a szemébe?
           hogy mondjam el neki, hogy Ő is értse
           amit én se...
[21:13:11]   信仰 Krisz: |:
           micsinálok, mércsinálom...
[21:13:11]   信仰 Krisz: szeretném hinni, hogy van kiút.
[21:14:04]   信仰 Krisz: de azzal, hogy elhiszem, még nem lesz meg,
           sőhőőőőt..
           xD
[21:14:04]   信仰 Krisz: higyjem el, hogy nincs kiút?
           s majd eljön értem?
           közben legyek jól
[21:14:04]   信仰 Krisz: éljem az életem
           ne aggódjanak értem akiket szeretek
           miért jut eszembe egyáltalán az, hogy képmutatnék?
           miért?
[21:15:06]   信仰 Krisz: hol jön énhozzám, tisztelettel molnár
           krisztián, hogy képmutatás?
[21:15:06]   信仰 Krisz: jön a hang a fejemben, a legjobbkor: semmi
           nincs véletlen, semmi nincs ok nélkül.
           mi lenne az oka?
           mit csináltam másképp?
           mit csináltam rosszul?
           hogy jutottam el én ide?
[21:15:06]   信仰 Krisz: és ha nem véletlen..
           mit akar megtaníttatni velem?
[21:16:06]   信仰 Krisz: és ha arról még egy fikarcnyi ötletem még lenne
           is
           hogy jutok el oda?
[21:16:06]   信仰 Krisz: ugyanott vagyunk.
           higyjem el, hogy nincs kiút.
           ne várjam, hogy jöjjön, és akkor nem fog jönni..
           de közben éljek egy életet.
           és ne lássam aggódni azokat, akiket szeretek.
[21:16:06]   信仰 Krisz: *sóhajt*
           miről is beszélek?
[21:17:10]   信仰 Krisz: valami olyasmi az indítéka, hogy mintha nem
           lennék egész biztos az érzelmeimben
           amire jön a csattanó válasz, hogy nem így van.
           mert én tisztán szeretem.
           csak az a baj..
           hogy a bennem kavargó elemekkel....
[21:17:10]   信仰 Krisz: vagyis az elemek közül
           csak a szívem van így.
           neki a dolga, hogy érezzen... és ő ebben nagyonis biztos.
[21:17:10]   信仰 Krisz: ámde a többiek?
[21:18:06]   信仰 Krisz: mit gondol a gondolkodó, és mit cselekszik a
           cselekvő?
           és az álmok?
           miért álmodok ilyeneket? amik - őszintén - valahol meg se
           lepnek?
[21:18:06]   信仰 Krisz: én nem akarok megbántani senkit, őt meg főleg
           nem.
           szégyellem magam
[21:18:06]   信仰 Krisz: a saját gondolataimért.
           miért gondolok ilyenekre, amikor láthatóan tök hülyeség
[21:19:10]   信仰 Krisz: de egyszerre vegyem is őket nagyon figyelembe,
           mert semmi nincs véletlen.
           meg semmi nincs ok nélkül.
           jóisten, jéghideg  a keze...
           m*
[21:19:10]   信仰 Krisz: *viszket a bal szeme.*
           és a végén tudom
           hogy ugyanoda jutok
[21:20:01]   信仰 Krisz: ahova jutok..
           de most ez mi?
           és főleg MINEK?
           tudom hogy úgyis megfogom fogni azt a szilárd talajt
[21:20:01]   信仰 Krisz: de minek bizonytalanít el... a
           bizonytalanság?^o)
           talán..
           ahhoz tudnám visszakötni..
           egy kósza gondolat a fejemben..
[21:20:01]   信仰 Krisz: a múlt szombaton..
           volt hétórafele egy..
           10percünk amikor..
[21:21:17]   信仰 Krisz: félhomály volt, csak feküdtünk, néztünk
           egymásra, kiscsillag: ha én lennék a szerelmed c. számát
           énekeltük...
           és egyszerre ott elöntött az érzés
           az a szenvedélyes szerelem érzése.
[21:21:17]   信仰 Krisz: és azt kíávntam, hogy még még, még sokáig,
           évekig, évtizedekig abban a tűzben égjek
           ami ott volt. x3
           21:21
[21:22:03]   信仰 Krisz: és elbizonytaaníltott
           mert..
           én eddig azt hittem, hogy ezt érzem..
           ami így visszagondolva már számomra akkor is világos volt h
           ogy nincs így
           és jött egy újabb löket
           hogy
[21:22:03]   信仰 Krisz: 'nem lennék elég szerelmes?'
           köss bele nyugodtan, tudom hogy hülye kérdés.
           de ez tevődött fel bennem.
           és ott motoszkált.
[21:22:03]   信仰 Krisz: mert..
           ha volt egy pont
[21:23:02]   信仰 Krisz: ahonnan én visszaestem..
           akkor én most nemszeretem őt annyira?
           vagy micsoda?
[21:23:02]   信仰 Krisz: egyszerűen nem értem, miért csinálja ezt velem,
           vagy épp miért csinálom ezt magammal..
           mi ennek a szisztémája?
           hogy hol érzi az ember, hol nem?
[21:23:02]   信仰 Krisz: az is megfordult a fejemben hogy
           énnekem ez az élethelyzet teljesen új
[21:24:01]   信仰 Krisz: soha nem voltam még emberrel ennyi ideig együtt
 
           és pláne nem votl tervben hogy tovább is leszek--
[21:24:01]   信仰 Krisz: .. *
           és lehet hoyg így reagálom le?
           vagy nemtudom
           de akkor ebből miként lehet kimászni.
           hogyan.
           úgy, hogy megmaradjak aki vagyok
[21:24:38] Andrea: ha nem szeretnéd, nem törnéd magad ilyesmin..
           Anyával nem régen ebszéltük, hogy van az az idő, amikor
           inkább csak szeretetből szereti két ember egymást, a
           szerelem mellett..
[21:24:53]   信仰 Krisz: tudom hogy szeretem!!!!!
           tudom......... érzem.
[21:25:02]   信仰 Krisz: érzem, itt legbelül.
           ezt mondtam az előbb is..
           hogy... a szívemmel biztos vagyok ebben.
           teljesen biztos.
[21:25:02]   信仰 Krisz: csak...
           valahogy, ez a gondolataimmal nincsen összhangban mindig.
[21:25:02]   信仰 Krisz: és tudom, hogy nem megoldás, hogy időről időre
           megfeledkezem róla...
[21:26:35] Andrea: a gondolataid mit gondolnak, mit hallatnak? és ez
           miben tér el az érzésektől,
[21:26:37]   信仰 Krisz: mi. a. megoldás. és mit csinálok rosszul, mert
           nem tudom nyomonkövetni magam...
           öhh.
           bizonytalanítanak.
           összességében, hallottad a gondolatmenetet
[21:27:02]   信仰 Krisz: amit a vonaton ülve 10 perc alatt lezavartam a
           fejemben
[21:27:02]   信仰 Krisz: olyan jó lenne érezni, hogy ezzel a világon nem
           vagyok egyedül...
           de perpillanat ezt képtelen vagyok elhinni.
[21:28:12] Andrea: ezt Dorkának mondtad már?
[21:28:16]   信仰 Krisz: nem......
           épp ezen filózom.
[21:28:16]   信仰 Krisz: elmélkedem.
           hogy... hogyan.
           vagy lehet hogy scak ez kell?
           hogy kibeszéljem magamból a hülyeséget?
           de az a baj
           hogy szól az okos hang a fülemben
[21:28:16]   信仰 Krisz: hogy 'nem biztos ám hogy ennyi segít rajtad,
           öcskös...'
[21:29:10]   信仰 Krisz: bassza meg a kurva anyját, hogy felhívja
           mindenre a figyelmem
           minden egyes kisutcára.
           amerre mehetek.
           és rámbízza hogy
[21:29:10]   信仰 Krisz: éncsak szólok hogy ottvannak.. a döntés a
           tiéd..
           hát köszi.
           *felsóhajt.*
[21:30:07]   信仰 Krisz: és akkro szól a lelkiismeretem is..
           hogy micsinálok..
           miért csinálom...
           ez cseng mindenhol.
           miért.
           minek.
[21:30:07]   信仰 Krisz: és én is ezt kérdem.
           minek.
           és belefáradok.
           egyébként ha megkérdezed, gőzöm sincs miket írtam le.
[21:30:07]   信仰 Krisz: össze nem tudnám fogni azt, amiről beszéltem.
[21:31:13]   信仰 Krisz: csak azt érzem, mindig, hogy 'jé, itt már
           jártam, erről már gondolkodtam..'
           *elhűl* és kibaszottul emlékeztet a 2010es évemre.
[21:33:47] Andrea: és mi van, ha örökös harc, hogy a talajnál maradj,
           s ez csak egy hullámvölgy, kisebb túlerő. Amennyiben
           szereted Dorkát és magad akarsz maradni, ragaszkodni kell a
           talajhoz, ami most, a szokottnál nehezebb
[21:36:07] Andrea: talán pont arra akar megtanítani, hogy megtaláld a
           "középutat"
           hogy magad maradj és Vele
[21:36:16]   信仰 Krisz: *sóhajt.* lehet-
           leírtam, múlt héten Neki, a füzetkébe....
           hogy nagyon jó tanító ez az egész.
           hogy nagyon sok nehézségünk lesz.
[21:36:16]   信仰 Krisz: hogy lesznek még óriási problémák amiket
           ugyanúgy meg kell oldanunk.
[21:37:13]   信仰 Krisz: és szomorú vagyok, mert ennyitől megroppannék?
           amit persze kétlek..
           mert érzem, hogy nem így van.
           mert érzem, hogy képes vagyok rá.
           mert.... akarom.
[21:37:13]   信仰 Krisz: és tényleg akarom.
           csak ez olyan aljas rohadék dög..
           akkor támad az emberre, amikor nem számít rá.
           amikor picit csillapodik a figyelmem, egyből megtalál.
[21:38:02]   信仰 Krisz: és még először azt se tudom mivan
           csak adagolja a maga kis mondandóját
           és észre sem veszem, hogy elhittem....
           és már
[21:38:02]   信仰 Krisz: órák óta azon gondolkozom, hogy bizonytalan
           vagyok
           és ha időben veszem észre
           akkor még észbe tudok kapni
           hogy Te hülye a mi a f*szt csinálsz
           hagyod magad megvezetni
[21:38:02]   信仰 Krisz: aztán van, amikor nem veszem észre...
[21:38:56] Andrea: talán erre akar tanítani..
[21:38:59]   信仰 Krisz: és elmerülök benne, mint ma...
[21:39:01]   信仰 Krisz: lehet.
[21:39:01]   信仰 Krisz: baljós jelek voltak, gondolok itt a szombatra,
           és bár tisztán fel tudom idézni magamban az igazi lángoló
           elmerülős szerelem érzését..
           mégis, a gondoaltaim meglehetősen elbizonytalanítottak.
           akkor jött az az álom is.. hogy én valaki mással vagyok....
[21:40:14]   信仰 Krisz: és sokkal kevésbé emelte fel a efjét a
           lelkiismeretem, mint egyszer..
           és a Holdkövem.
[21:40:14]   信仰 Krisz: ami, és itt én vagyok az önző dög
           eszembe sem jutott
           hogy nem engem jelképez.
           hanem Őt-
[21:40:14]   信仰 Krisz: és Ő meg is jegyezte, hogy nem véletlen.
[21:41:05]   信仰 Krisz: nem véletlen tört le egy darab belőle.
           a Holdkőből.
           mert belőle is.
[21:41:05]   信仰 Krisz:            Dorka      *a Mi Világegyetemünk.*   
                         üzenete (20:39):
           *Füzetben le van írva.
           *Nincs baj. =)
      
és ennyiben maradtunk.
           ennyi elég volt a gondolatoknak, hogy meginduljanak mint a
           lavina...
[21:43:15] Andrea: a sok nehézség, az álom, a holdkő biztosan okkal
           van.. De talán azzal az okkal hogy próbára tegyen...
[21:43:16]   信仰 Krisz: *sóhajt.*
[21:43:16]   信仰 Krisz: igen, én is erre jutottam.
           próbára is tett, a szemétláda...
           érzem hogy
[21:43:48] Andrea: és ami nem öl meg za megerősít...
[21:43:58]   信仰 Krisz: az univerzális nagyságú probléma mostmár kisebb
           diónyi nagyságúra zsugorodott össze.
[21:44:04] Andrea: ha ezen júljutsz, túljuttok, sokkal erősebb lesz
[21:44:10]   信仰 Krisz: *vállat von.*
           első lépés.
           talán majd kitapasztalom.
           ezt is meg kell tanulnom, talán.
[21:44:10]   信仰 Krisz: de....
           ezerszer nyugodtabb vagyok.
           köszönöm hogy leírhattam..
[21:45:29]   信仰 Krisz: egy picit napfényesebb aspektusban látom most a
           dolgokat.
[21:46:24]   信仰 Krisz: és elhatároztam, hogy ezt ma nem adom át Neki.
           nem érzem helyét, most.
           majd majd..
[21:46:47] Andrea: látod ennek örülök... de szerintem minden képpen,
           még ha el is bizonytalanítja Dorkát oszd meg vele, mert
           közös probléma lehet, amit persze elsősorban magadban kell
           megvívnod, de mégis..
[21:46:50]   信仰 Krisz: de egy picit összeszedettebb vagyok,.
[21:47:01]   信仰 Krisz: így valamivel könnyebb lesz neki elmondani
           mindezt.
[21:47:01]   信仰 Krisz: amit én már most a múlt problémájának tekintek.
           ^o)
           szólal a hang meg a fejemben
           hogy a-a
           de leszarom
           gondoljon amit akar...
           én azt érzem amit érzek.
           és eddig az érzéseimben soha nem csalódtam.
[21:48:15] Andrea: talán ez az örök harcra a megoldás.. ahogy írtad
           hogy "elmondod a hülyeséged" és csillapodik, megérkezik a
           muníció
[21:48:32]   信仰 Krisz: muníció..:D
           *vállat von.* nemérdekel.x3
[21:48:32]   信仰 Krisz: ha valami fontos, akkro az az, hogy én szeretem
           Őt.
           ezenkívül semmi, ami ezzel kapcsolatos.
[21:49:33]   信仰 Krisz  ~ potttyos.blogol.hu ~ a Mi Világegyetemünk.
           has changed his/her personal message to "Szeretlek! <3"
[21:49:46] Andrea: nagyonjó.. Örülök hogy ha előrébb nem is jutottál,
           nyugodtabb lettél
[21:50:12]   信仰 Krisz: már ezzel is előrébb jutottam.. :3

-

 2011.05.23. 06:47

 [20:56:31]   同爱 Krisz ~: Vele is még olyan furcsa, meg most

           rázúdítanám csórira önmagam.
           meg egyáltalán
           ha nincs mit mondanom, miről beszéljek?
           csak egyszerűen azt érzem, beszélnem kellene.
[20:57:10]   同爱 Krisz ~: elsüllyednem, megalázkodnom a hatalmas valami
           előtt, és könnyes arccal bocsánatot kérni saját magamtól,
           hogy ilyen voltam, bármilyen is az az olyan.
           ha egy boldog pillanatomban nézném ezt a valamit
           önmagamban, azt mondanám hogy hüyle vagy, mitakarsz.
[20:57:10]   同爱 Krisz ~: elhatároztam hogy ezt amit most mondok, nem
           mondom el neked.
           még a vonaton.
           már csak azért se, mert nem akarok itten zavarást keltein..
 
           főleg, hogy nagyjából nekem ez pillanatnyi "baj".
[20:58:05]   同爱 Krisz ~: honnan jött, gőzöm sincs.
           olyan hirtelen jött.. és kb olyan hirtelen is fog menni.
           megjön az eszem, vagy kialszom, vagy beszélek valakivel..
           és visszazökkenek.
[20:58:05]   同爱 Krisz ~: és mintha misetörténtvolna.
[20:58:26] dotya.   *a: Nekem hetek óta ugyanez a gondom.
[20:58:35]   同爱 Krisz ~: de Neked miből áll?
           milyen gondolatokból?
[20:58:40] dotya.   *a: Csak nem szabad szemethunyni felettük.
           Mert nem véletlen.
[20:58:49]   同爱 Krisz ~: én nem is ÉRTEM őket!
[20:59:08]   同爱 Krisz ~: tök hülyeség az egész, amiket gondolok! köss
           bele nyugodtan, de tudom magamban hogy így van..
[20:59:30] dotya.   *a: Pont én kötnék bele abba, amit Te mondasz? Ne
           nevettess.
[20:59:47]   同爱 Krisz ~: tudomisén, magamból indulok ki. én szoktam
           mindig mondani, amit Te az előbb.
           bármit gondol az ember, nem véletlen, és van jelentősége
[21:00:01] dotya.   *a: Én ahhoz a kis lényhez hasonlítom, ami Harry
           is látott a 7. részben.
[21:00:07]   同爱 Krisz ~: és én aztgondolom, hogy amit gondolok annak
           nincs jelentősége, nem szabad hogy legyne jelentősége
[21:00:19] dotya.   *a: Akkor nem gondnak nevezik.
[21:00:25]   同爱 Krisz ~: ..hanem?
[21:00:29] dotya.   *a: Ha foglalkoztat, akár csak két percig is, van
           jelentősége.
[21:00:37]   同爱 Krisz ~: nyüh..
[21:00:41] dotya.   *a: Ha elnyomod - saját bőrömön tanultam meg -,
           akkor rosszabb.
[21:00:49]   同爱 Krisz ~: tudom...
[21:00:52] dotya.   *a: Összegyűlik és végül leesik a körmöd.
[21:00:53]   同爱 Krisz ~: épp ezért akarok beszélni, beszélni.
           csak nem tudom hogy mirlő.
           miről.*
[21:01:00] dotya.   *a: Persze nem, de ilyesmire kell gondolni.
[21:01:12]   同爱 Krisz ~: láttad a füzetben is.
[21:01:12]   同爱 Krisz ~: homlokegyenest ellentétre fordult az egész,
           amint leírtam a félszem az egyébkategóriás dolgokkal
           kapcsolatosan.
[21:01:12]   同爱 Krisz ~: és olyat csináltam, amit még gondolni se
           gondoltam hogy csinálni fogok
           volt pár pillanat, amikor majdnem kizökkentem
[21:02:08]   同爱 Krisz ~: de mindig ügyesen visszarángattam magam.. o:
           amikor nem volt semmi csak Te meg én.
           mégis hát visszatért az életérzés...
           csak nem maradt meg.
[21:02:43] dotya.   *a: Egy picit önmagunk gátoljuk ám.
[21:02:50]   同爱 Krisz ~: hiányzol tudod? és istenemre mondom hogy nem
           érzem, de hiányzol...
           mire gondolsz?
           vagyis, miben nyilvánul meg?
[21:03:18] dotya.   *a: Magadon ezt főleg Te tudhatod, de nálam ez a
           bizonyos érzés, amit leírtál... Pontosan ez gátolja.
[21:03:18] dotya.   *a: Meg néhány fájdalom.
[21:03:57]   同爱 Krisz ~: hát persze hogy gátoljuk önmagunk! nekem a
           2010es évem ezzel telt el!!:D
           minden erőmmel azon voltam
[21:04:01]   同爱 Krisz ~: hogy önmagam lehessek
[21:04:01]   同爱 Krisz ~: mert nem tudtam az lenni azért, mert egy
           hihetetlen, mefoghatatlan, GYÖKÉR gondolatokkal voltam
           tele..
           és igazán én sem tudom mik azok
           de voltak
           és nem volt okozójuk..
           vagyis..
[21:04:01]   同爱 Krisz ~: ÉN voltam a megalkotójuk!
           én csináltam magamnak a gondot
           én gyártottam le őket
[21:04:53] dotya.   *a: Na, igen, ez az.
[21:04:55]   同爱 Krisz ~: és helyeztem munkába
[21:05:11]   同爱 Krisz ~: és milyen precízen is elvégezték a rájuk
           kirótt feladatot! pfejj...
           megszütnetni őket milliószor nehezebb volt.
           és egyedül nem is tudtam volna.
[21:05:11]   同爱 Krisz ~: és azok a gondolatok
           amik azon az első 2,5 oldalas bejegyzésemben vannak..
[21:06:05]   同爱 Krisz ~: az, hogy félek a saját magamba vetett hitem
           megingásában.
[21:06:05]   同爱 Krisz ~: az, hogy ez olyan gondolatokat szül,
           problémákat gyárt, amik csakis rólam szólnak..
           belőlem indulnak ki, bennem mennek át, kerülnek meg, térnek
           vissza az agyamhoz.
           az egész csak bennem játszódik le.
[21:07:07]   同爱 Krisz ~: és az egyik az, hogy kibaszottul megtizedeli
           az ember energiatárát
           és azt a 'kibaszottul'-t nem lehet elég nyomatékosan
           mondani..
[21:07:07]   同爱 Krisz ~: gőzöm sincs mit akartam másodiknak írni.
           és igazából tök fölöslegesek...
           csak mi okozza őket?
[21:08:07]   同爱 Krisz ~: félelem valamitől?
           kétségbeesés?
           elégedetlenség?
[21:08:20] dotya.   *a: Kivárom míg leírod...
[21:08:21]   同爱 Krisz ~: soha nem jöttem rá
           én odáig jutottam hogy
           bármi is legyen az
           egyedül soha nem jutok a végére.
[21:08:21]   同爱 Krisz ~: és végül jöttél Te, és félre tudtam tenni az
           egészet, volt ürügy arra, hogy végre megszabaduljak a
           problémáktól.
[21:09:02]   同爱 Krisz ~: mondjad.
[21:09:16] dotya.   *a: Ott a hangsúly a legvégén.
           Ezért vártam ki.
           "Félre tudtam tenni..."
[21:09:20]   同爱 Krisz ~ http://potttyos.blogol.hu ~ a Mi
           Világegyetemünk. has changed his/her status to Away
[21:09:22]   同爱 Krisz ~ http://potttyos.blogol.hu ~ a Mi
           Világegyetemünk. has changed his/her name to "  同爱 Krisz ~
           http://potttyos.blogol.hu ~ a Mi Világegyetemünk. 
           {mittudomén! tényleg!}"
[21:09:16] dotya.   *a: Tehát nem lett kibogozva a Gordiuszi csomó.
[21:09:50]   同爱 Krisz ~: nem hát
[21:09:52] dotya.   *a: Valahogy gondoltam.
[21:09:55]   同爱 Krisz ~: és erre én ezt tudtam magamban..
           akkor is.
[21:10:06] dotya.   *a: Mert úgy gondoltam, innen adódik az is, ha
           kizökkensz.
[21:10:08]   同爱 Krisz ~: s decemberben végleg megszünt létezni bennem
           a probléma.
[21:10:11] dotya.   *a: Nagyon átértelmezve, de innen.
           A bizonytalanság.
[21:10:23]   同爱 Krisz ~: és valahol februárban elő is jött asszem..
           de akkor is sikerült valamit kezdeni.
           vele*
[21:10:23]   同爱 Krisz ~: nem tudom.
           soha nem tudatosul.
           és ha tudatosul is, se tudom megoldani
           mert...
           nincs meg a forrása.
[21:10:23]   同爱 Krisz ~: a mai napig nem tudom, hogy mi okozza ezt.
[21:11:20]   同爱 Krisz ~: ma is úgy törtek rám a gondolatok, mint a
           hangyák a sebzett tetemre.
           és próbáltam, hogy nem nem nem nem! nemakarom!! nem!
           de nem mentek sehová.
[21:11:20]   同爱 Krisz ~: s végül, ha elengedtem magam..
           elmentek.
           elvonultak.
           nem végleg, de elvonultak.
[21:12:00] dotya.   *a: (Hoztam csatot, mert épp átszoktatom a hajam a
           másik oldalra.)
[21:12:05]   同爱 Krisz ~: és igazából.. nem akarom ezt.
           mert..
           tudom azt, hoyg lehetek jól is.
           mert ketten bebizonyítottuk
[21:12:23] dotya.   *a: Csak tudod, hiába mennek egy egy időre.
[21:12:29]   同爱 Krisz ~: hogy igenis lehetünk jól!
[21:12:36] dotya.   *a: Amíg nincs megoldva, addig visszatérnek és rá
           is ragad másokra.
[21:12:39]   同爱 Krisz ~: az ilyen problémák nélkül
[21:12:42] dotya.   *a: A kétségbeesés kemikáliája ragadós.
[21:12:52]   同爱 Krisz ~: és nem értem, ha eddig jó volt, akkor most
           MIÉRT akartak mindenáron visszajönni..
           és ezt se értem.
[21:13:01]   同爱 Krisz ~: de..
           én nem vagyok kétségbeesve. :|
           felteszem magamnak a krédést
           miért lennék kétségbeesve?
[21:13:15] dotya.   *a: Nem szó szerint.
[21:13:20]   同爱 Krisz ~: nincsen vészhelyzet! vagy van?
           ninsc egy olyan dolog
           amit fel tudnék magamban sorolni
[21:13:34] dotya.   *a: A kétségbeesés sokszor nem sikoltozással jár
           és félelemmel.
           Alattomos és bújkál.
[21:13:39]   同爱 Krisz ~: hogy ezért - vagyok - rosszul.
           a kétségbeesés kétségbeeséssel jár. Oo
[21:13:58] dotya.   *a: Gerinctelen kis dög. Bennem 4 évig megvolt,
           mire kijött.
[21:14:09]   同爱 Krisz ~: bár vegyük a szót.
           kétségbe esés.
           bizonytalasnág.
           de ez se ...! vagy ha de is, se látom az elejét meg a végét
 
           hogy mi a bizonytalan.
[21:14:27] dotya.   *a: Na, szép magyar nyelv.
[21:14:28]   同爱 Krisz ~: biztosan én vagyok felszínes.
           sőt.
           biztos hogy én vagyok az.
[21:14:33] dotya.   *a: De az érzés megvan.
[21:14:35]   同爱 Krisz ~: az vagyok.
           felszínes.
[21:14:38] dotya.   *a: Tehát létezik valahol az éterben.
[21:14:51]   同爱 Krisz ~: kéne egy fejest ugrani a mélybe - jajj, már
           elszorult a torkom.:D
           ettől félnek a bentlakók.
           fujj de fogom utálni.
[21:15:00]   同爱 Krisz ~: szombat este mikor jöttem haza
           már tudtam magamban
           hogy hosszú hetem lesz.
           lesz mit megbeszélnem magammal.
           és még csak vasárnap van.
[21:15:24] dotya.   *a: Igen, és rám ragadt.
           Na.
[21:15:29]   同爱 Krisz ~: ez ragadt rád? *-)
[21:15:32] dotya.   *a: Amit tudok, elmondom azért.
[21:15:37]   同爱 Krisz ~: tehát..
           de.. mikor?
           vagy.
           igazából
           én úgy éreztem
           hogy annyira jólvagyok:D:D
[21:15:37]   同爱 Krisz ~: ebben az egy hónapban már nem..
           amióta elmúlt a rózsaszín köd.
[21:16:04] dotya.   *a: Nem vagyok idős és hejj, de tapasztalt, de
           pontosan ezt éreztem.
[21:16:13]   同爱 Krisz ~: micsodát?
[21:16:13]   同爱 Krisz ~: neharagudj ha belekérdezek, de érteni
           szeretnék mindent.
[21:16:27] dotya.   *a: Voltam tizenkettő.
[21:16:27] dotya.   *a: Amikor apa elment, onnantól magam se tudtam
           hogyan és miért, de örökös sötét zavar volt bennem.
           Fogalmam nem volt, mi az oka.
[21:17:06] dotya.   *a: De egy 8 éves miért is próbálná megoldani?
           Azt gondoltam normális a válás után.
[21:17:06] dotya.   *a: Ez az apró pötty nőtt, nőtt, majd mire 12
           lettem, nyáron akkora lett, hogy már én is sejtettem, nincs
           valami rendjén.
           Mindig kerestem magamban a hibát.
[21:18:05] dotya.   *a: Fojton azon főtt a fejem, kivel hogy bántam.
[21:18:05] dotya.   *a: Aztán jött az aminózus augusztusi eset, amikor
           iskola előtt soványan, betegen jöttem haza.
           Anyu valahogy megértette, hogy nagy a baj és elvitt
           orvoshoz.
[21:18:05] dotya.   *a: Amint régebben mondtam, vérvétel...
[21:19:03] dotya.   *a: De tovább küldtek pszichiáterhez.
[21:19:03] dotya.   *a: Sajnos csak erőltetve emlékszem erre az
           időszakra...
           De azt hiszem pontosan ezzel kezdtük.
           A probléma forrásának keresése.
[21:19:03] dotya.   *a: Ő mondta akkor a kétségbeesés alattomosságát.
[21:19:52]   同爱 Krisz ~: *felszisszen.* tehát nem csinálom rosszul.
           *-)
[21:19:54] dotya.   *a: Amit az előbb én.
[21:19:59]   同爱 Krisz ~: s igen?
[21:20:21] dotya.   *a: Aztán *gondolkodik* de nehéz emlékezni
           olyanra, amikor gyógyszert szedtem...
[21:20:21] dotya.   *a: Fojton ki voltam ütve, 1 hónapon keresztül.
           Azt hiszem próbálta elmondatni velem az egész életem.
           Mindent.
           Minden apróságot.
[21:20:21] dotya.   *a: Még akár olyat is, hogy mikor ki bántott meg,
           vagy hogy sérültem meg.
[21:21:17] dotya.   *a: Hogy ezeket a felszínes dolgokat egyszerűen
           leszedje a vállamról, aztán kezdtünk csak a terápiába.
           Volt rajzolós feladat, satöbbi, persze.
           21:21.
[21:21:29]   同爱 Krisz ~: annyi annyi.
[21:21:40] dotya.   *a: Aztán realxálni tanultam.
           *relaxálni
           De azt mondom, ezt fel lehet váltani mással.
[21:22:02]   同爱 Krisz ~ http://potttyos.blogol.hu ~ a Mi
           Világegyetemünk. has changed his/her personal message to
           "Szeretlek <3"
[21:22:03] dotya.   *a: Bármi, ami tényleg megnyugtat.
[21:22:20]   同爱 Krisz ~: nekem Te vagy az.
[21:22:21] dotya.   *a: Fél év alatt oldottuk meg.
[21:22:29]   同爱 Krisz ~: ez most szombaton nem volt meg.
[21:22:34] dotya.   *a: Szóval jófele indultál el.
[21:22:40]   同爱 Krisz ~: tekintve, hogy 'ugyanazzal küzdünk.'
[21:22:49] dotya.   *a: Én direkt ma feloldottam.
[21:22:49]   同爱 Krisz ~: jó, de a kereséssel még nem lettem közelebb
           megtalálásához.
[21:22:56] dotya.   *a: De véglegesen.
[21:23:02]   同爱 Krisz ~: mit? és hogyan_?
[21:23:22] dotya.   *a: Elmentem (betegen, hogyne) biciklizni és fél
           órán át csak tekertem és gondolkodtam, hogy van a gyökere.
           Nekem ott, ahol Arnolddal csúnyán összevesztünk.
           Egy nagyobb értékrendi törés.
[21:23:22] dotya.   *a: Végeredményben legkicsinylem magam.
           Pedig teljesen felesleges.
[21:24:09] dotya.   *a: Nevetséges. *Elmosolyodik.*
[21:24:16]   同爱 Krisz ~: jól dereng nekem
           hogy erről már tartottam neked kiselőadást,
[21:24:21] dotya.   *a: Azért aludtam délután, mert relaxáltam.
[21:24:21]   同爱 Krisz ~: ?
[21:24:30] dotya.   *a: Elővettem.
[21:24:30] dotya.   *a: Hogy utána elmehessek, ki picit a friss
           levegőre.
[21:25:04] dotya.   *a: Erre még annyi pakolódott rá, hogy anyu furcsa
           néha velem, meg nem kedveltek Téged.
           Meg a hülye félelmek, hogy egy 15 éves (én) nem tudok
           eleget nyújtani egy 18 évesnek (Te).
[21:25:36]   同爱 Krisz ~: *elmosolyodik.*
[21:25:38] dotya.   *a: Ami baromság és eddig nem tudtam, hogy ez az
           egyik gondom. :D
[21:26:04]   同爱 Krisz ~: :)
[21:26:24] dotya.   *a: Mire hazaértem, marha betegen meg hátfájósan,
           de jobban éreztem magam.
           Anya valahogy tudta, hogy ez most kell nekem.
           Nem okított, hogy betegebb leszek.
[21:26:24] dotya.   *a: Egy édesanya sokkal többet tud, mint hinnénk.
[21:27:54] dotya.   *a: Tehát rövidre fogva: igenis minden
           apró-cseprőséget el kell mondani valakinek.
[21:28:06] dotya.   *a: Mielőtt még bármibe belekezdenél.
[21:28:07]   同爱 Krisz ~: úgy van. :)
[21:28:17] dotya.   *a: Sajnos sok sebet felszakít, de KELL.
[21:28:27]   同爱 Krisz ~: *elvigyorodik.* 'még mielőtt...' pontosan
           ugyanezt fogalmaztam meg magamban.
           még mielőtt bármit tennék..
           el kell mondanom valakinek, azt ami nyom belülről.
[21:28:42] dotya.   *a: Akinek gondolod.
           Nekem nem volt választásom, beteg voltam.
[21:28:49]   同爱 Krisz ~: sajnos én pontosan tudom hogy mi az, ami nyom
           belülről.
[21:28:51] dotya.   *a: Neked van.
[21:29:08] dotya.   *a: Hát akkor meg mire vársz? :)
[21:29:27]   同爱 Krisz ~: még vajúdom az elmondásával, mert ha Neked
           mondom, túlságosan nagy dolognak hat. ha meg másnak..
           rettentő kicsinek, sőt, egyenesen nevetségesnek.
[21:29:44] dotya.   *a: Számodra hat nagy dolognak?
[21:29:47]   同爱 Krisz ~: *kaparja az ujját.*
[21:30:03]   同爱 Krisz ~: nekem óriásinak, épp ez ez okozza az egészet.
[21:30:09] dotya.   *a: Tedd félre a dolgok "méreteit".
           Könnyű mondani, de tényleg.
[21:30:44]   同爱 Krisz ~: tudom hogyha elkezdem, nem fogom tudni
           abbahagyni, de az egyik szemem könnyezik, és közben
           nevetek.
[21:30:58] dotya.   *a: Én még olyat is elmondtam annak idején, hogy
           apa nem engedte többet, hogy megpusziljam. Szájon.
[21:31:03] dotya.   *a: Pedig valahogy hozzátartozott.
           Nem tudom, lehet, hogy undorító baromság, de.
[21:31:03] dotya.   *a: IGENIS nagy dolog lett belőle és EZ
           hozzácsapódott.
           Mert végeredményben már itt kezdett eltaszítani magától.
[21:31:03] dotya.   *a: Ilyen apróság... más szemében.
           Látod.
[21:31:58]   同爱 Krisz ~: tudom hogy én szoktam előadást arról, hogy az
           embernek a legfontosabb hogy jóbalegyen saját magával, és
           nagyonis tipikus, hogy az ember más dolgaival foglalkozik,
           a sajátját figyelmen kívül hagyja - direkt.
[21:32:12]   同爱 Krisz ~: tudod, az az én nagyon nagy bajom.
           hoyg nem bízok magamban.
[21:32:19] dotya.   *a: Az ember társas lény. Ezt tegnap Bellának is
           mondtam.
[21:32:20]   同爱 Krisz ~: nem bízok abban, hogy képes leszek kitartani.
 
           borzalmasan feélek attól
           hoyg az, ami eddig volt, X évig
[21:32:20]   同爱 Krisz ~: visszatér
           és újra el fog önteni.
           és folyamatosan
           hónapok óta.....
           mondom magamnak
[21:33:02]   同爱 Krisz ~: ha félek tőle, be fogom vonzani.
[21:33:02]   同爱 Krisz ~: és mindig eltusoltam magamban, próbáltam nem
           félni ettől, modntam magamnak abölcsességeket, miszerint el
           kell tudnom engednem úgy Téged, úgy magamat..
           nem szabad félnem ettől.
           mert legmélyen magamban tudom
           hogy tényleg, Nálad jobban keresve se találnék.
           és...
[21:33:02]   同爱 Krisz ~: pont ez riaszt meg, hogy mi lesz ha
           elveszítelek?
[21:34:03]   同爱 Krisz ~: mi lesz, ha én, SAJÁT hibámból veszítelek el?
[21:34:03]   同爱 Krisz ~: az én hibám lesz
           hogy nem tudom tartani magam.
           világéletembe megnéztem más lányokat mikor együtt votlam
           valakivel
[21:34:03]   同爱 Krisz ~: most is megteszem
           de az agyam azonnal kapcsol hogy nem.
           és teljesen más fényben világítja meg őket
[21:35:00]   同爱 Krisz ~: és nem tudnám magam elkötni innen..
           de mégis..
           bennem van ez, hogy mivan ha,
           mivan ha egyszer..?
           apa mondta, ezredjére
           "fiam, ebben a korban nem a minőség a fontos, hanem a
           mennyiség"
           nem értettem vele soha egyet
[21:35:00]   同爱 Krisz ~: de msot hozzátette azt, és kibaszottul igaza
           van
           "mert ha nem most fog a mennyiség számítani, akkor később
           fog. és akkor más világ lesz"
           kérlek ne szakíts közbe
[21:35:49] dotya.   *a: Én azt mondom, mindkettő fontos. A minőség és
           a mennyiség. Ebben a korban nem tudod NEM ÉSZREVENNI a
           másikat.
[21:35:56]   同爱 Krisz ~: bocsánat
           visszaszívtam.
[21:36:06] dotya.   *a: Bocsánat. xx
[21:36:06]   同爱 Krisz ~: hát de na..!
           én..
           ki akarok nőni ebblő!
           én nem akarom hogy ne legyél az enyém..!
           de azt
[21:36:06]   同爱 Krisz ~: nem tehetem meg veled hogy elmegyek és
           visszajövök.
[21:36:25] dotya.   *a: Nem fogsz kinőni belőle.
[21:36:26]   同爱 Krisz ~: mert amikor, tudod, ami már nincs, jön rá az
           ember
[21:36:27] dotya.   *a: Még úgy 8 évig.
[21:36:31]   同爱 Krisz ~: hogy milyen értékes is az
           amije volt.
[21:36:31]   同爱 Krisz ~: nem Dorka.
           addig, amíg át nem esek ezen.
[21:37:03]   同爱 Krisz ~: hogy TÉNYLEG addig fogom magam ezzel enni
           magam
           hogy ....
           hogy..
[21:37:03]   同爱 Krisz ~: komolyan ma az a gondolat fogott el, hogy
           semleges érzéseim vannak irántad.
[21:37:03]   同爱 Krisz ~: leültem a vonatra, és, tök sehonnan, rámtört
           egy ilyen.
           és.....
           nem tudom miért van.
[21:38:04]   同爱 Krisz ~: mert tudom, legmélyen TUDOM, hogy milyen is
           ez..
           és hogy nem igaz.
           nem igaz!
           s egy 20perc gondolkodás után elmúltak..
[21:38:04]   同爱 Krisz ~: fogtam a holdkövemet
           és egyszerre bőghetnékem táamdt.
           hogy hogy lehetek ilyen.
           mert soha meg nem tenném...
           és én magam zárom magam ketrecbe!
[21:38:04]   同爱 Krisz ~: mert nem AKAROM megtenni
           és ki akarom irtani magamból azt
[21:39:02]   同爱 Krisz ~: hogy egyáltalán ESÉLYE legyen annak hogy
           megtörténhessen!
[21:39:16] dotya.   *a: Legtöbbször sajnos pedig pontosan ez történik.
 
           Lásd az én esetem.
[21:39:20]   同爱 Krisz ~: mint most is.
           de közbe meg pofázik a másik hang afejemben.
           "erőszakkal nem megyek semmire"
[21:40:02]   同爱 Krisz ~: és hasonló igaz dolgok.
           de mégis..
           elő-elő jön.
           nem tudnám bebizonyítani ha akarnám se, hogy milyen fontos
           vagy nekem, és már márinkább úgy tűnik
           hogy magamnak akarom ezt bebizonyítani.
[21:40:02]   同爱 Krisz ~: életemben nem éltem még ilyet, amit most
           veled hetedik hónapja...
           soha nem gondoltam volna azt
           hogy én valaki mellett esetlegesen is leragadok.
[21:41:01]   同爱 Krisz ~: mindenkit szívből szerettem,de soha nem
           tudtam megmaradni.
           mert jött az újabb, és érdekesebb, ha nem is jobb.
           és...
[21:41:01]   同爱 Krisz ~: nagyon sokáig nyomtam el magamban az érzést.
           és minden gondolatomat egy szkenner alá dugtam, ami a Te
           tudatod jelképezte.
           megvizsgáltam mindent, hogy mit szólnál hozzá.
[21:41:01]   同爱 Krisz ~: ha elmondanám azt, amit gondolok.
           és ez a gondolat......
           én nem akarom azt
[21:42:00]   同爱 Krisz ~: hogy attól félj, hogy én elfogok szakadni
           mert egy agyament gondolat felőrök
           l
[21:42:00]   同爱 Krisz ~: és annyira visszatartom magam
           hogy azért fogok elmenni.
           már csak azért is? nem tudom
[21:42:00]   同爱 Krisz ~: olyan volt, nézve, mintha szénnel akarnánk
           tüzet oltani.
           amennyire próbálom elnyomni, annál nagyobb lesz.
           és próbálom magam visszafogni
           és sikerül is, sikerült is.
[21:43:01]   同爱 Krisz ~: sokáig.
           áprilisban más gondok gyötörtek, nem volt ilyen gondolatom.
 
           próbára volt téve hogy kitartunk egymás melle..
           tt*
[21:43:01]   同爱 Krisz ~: és én mindent megtettem hogy így legyen.
           és így is lett, nem votl kétség hogy így lesz..
           hjajj, ennek sincs se eleje se vége, és ráadásul tök
           hülyeség.
           úgy utálom.
[21:43:01]   同爱 Krisz ~: és nagyon szégyellem, Dorka, nagyon
           szégyellem.!
[21:44:01]   同爱 Krisz ~: *sírásra görbül a szája.*
           én nem akarom ezt érezni..!
[21:44:01]   同爱 Krisz ~: mert szó sincs arról, hogy "elégedetlen"
           lennék..
           vagy valami..
[21:44:01]   同爱 Krisz ~: egyszerűen csak félek saját magamtól.
[21:44:43] dotya.   *a: Nem vetem a szemedre.
[21:44:49]   同爱 Krisz ~: pedig megtehetnéd..
[21:45:11]   同爱 Krisz ~: s mit csináljak?
           mit tudok csinálni..?
[21:45:25] dotya.   *a: Megtehetném, de nem teszem. :) Mert ilyen
           vagyok.
[21:45:32]   同爱 Krisz ~: hónapok óta ezen agyalok.
           hogy egyszer milesz
           ha bekattanok
           és olyat teszek
           amit soha nem fogok megbocsájtani magamnak...
[21:45:55] dotya.   *a: Valamilyen szinten tényleg a Te harcod.
           Viszont most elvonankoztatok a saját gondolataimtól.
[21:46:09]   同爱 Krisz ~: tudod, minden alkalommal, ha ezen elkezdek
           gondolkodni..
[21:46:09]   同爱 Krisz ~: eljutok arra a pontra, hogy "ha Te nem
           leszel.."
           rettentően összeszorul a szívem.
[21:46:43] dotya.   *a: Ha a legrosszabb megtörténik - valamiért
           mindenre számítok már én is -, akkor biztosan nem tudnád
           meg, velem mi lenne.
[21:47:04]   同爱 Krisz ~: mire gondolsz..?
[21:47:33] dotya.   *a: Nem hinném, hogy ez a gondolatmenet végig fog
           érni, de ha végigér...
           Van rá esély...
           Annak tényleg lesz következménye.
[21:47:51]   同爱 Krisz ~: tudom..
           és nem akarom.
[21:48:04]   同爱 Krisz ~: mert potenciálisan semmi esély nincs rá...!!
           csak... félek.
[21:48:13] dotya.   *a: Mást mond az agy és mást a szív.
[21:48:14]   同爱 Krisz ~: ahogy a füzetben is le van írva.
           "mi van ha?"
[21:48:14]   同爱 Krisz ~: ez az a kétségbeesés? a kétségbe esés...
           ugye?
[21:48:39] dotya.   *a: Biztosan emlékszel még olyan... október
           elejére.
           Hát, annál rosszabb.
[21:48:48]   同爱 Krisz ~: ühüm.
           de én nem akarom ezt a problémát, hogy éljen..!
[21:49:11]   同爱 Krisz ~: azt végképp nem akarom, hogy ezzel
           foglalkozzunk..:S
[21:49:14] dotya.   *a: Egyáltalán, mikor kezdtél ilyenekre gondolni?
[21:49:18]   同爱 Krisz ~: gőzöm sincs.
[21:49:24] dotya.   *a: Pedig kell vele foglalkozni.
[21:49:28]   同爱 Krisz ~: de a legtöbbször felülkerekedek rajta.
           sőt.
           mindig.
[21:49:38] dotya.   *a: De nem felülkerekedni kell rajta.
[21:49:40]   同爱 Krisz ~: de attól még ott van.
[21:49:44] dotya.   *a: Az igazi ellenfél nem meghal.
[21:49:44]   同爱 Krisz ~: és hogy oldhatnám meg..?
[21:49:48] dotya.   *a: Hanem elismeri a győzelmet.
[21:49:56]   同爱 Krisz ~: hhhhm.
[21:49:57] dotya.   *a: A másik győzelmét.
[21:50:14]   同爱 Krisz ~: ezért akarom mindenáron bebizonyítani
           magamnak hogy nekem - nekem! - van igazam.
[21:50:19] dotya.   *a: Tehát nem ki kell ölni és elnyomni, mint
           valami gyomot a kertben.
[21:50:19] dotya.   *a: Gondolkodom, hol kezdődhetett.
[21:51:07] dotya.   *a: Talán az első január környéki 3 hét nem
           találkozás?
[21:51:13]   同爱 Krisz ~: talán..
[21:51:13]   同爱 Krisz ~: nem tudom.
[21:51:25] dotya.   *a: Decemberben valószínűleg nem, mert teljesne új
           volt.
           *en
[21:51:32]   同爱 Krisz ~: tavasz elejére emlékszem ilyen gondolatokkal
           kapcsolatban.
[21:51:32]   同爱 Krisz ~: de akkor nem ismertem fel
           hogy ilyesmiről van szó.
           csak..
           néha feljött bennem mint gondolat
[21:51:54] dotya.   *a: Mikor ismerted fel konkrétan?
[21:51:57]   同爱 Krisz ~: hogy milenne ha nem lennél.
[21:51:57] dotya.   *a: Áprilisvan?
[21:52:00] dotya.   *a: *b
[21:52:04]   同爱 Krisz ~: és olyankor mindig rosszulvoltam.
[21:52:08] dotya.   *a: Igen, azt úgy mondtad is...
[21:52:19]   同爱 Krisz ~: és.. mintha valami teszt lett volna, vagy
           nemtudom:D:D:D
           hogy tudjam, még ottvan az érzés..
           vagyis..
           az agyam tudja.
[21:52:19]   同爱 Krisz ~: a napokban fogalamztam meg, hogy az agynak
           vajmi kevés érzéke van a szív érzéseihez..
           s mégis együtt kell működtetni a kettőt.
[21:53:07]   同爱 Krisz ~: nem tudom Szívem.
           ez mindig ott volt.
[21:53:14] dotya.   *a: Pontosan ezért nehéz.
[21:53:21]   同爱 Krisz ~:  amikor kétségbeestem, lásd 3hét..
           meg árpilis 4.e előtt..
           akkor tele voltam ilyenekkel.
           meg hasonlóakkal.
           egyikre se emlékszem.
[21:53:42] dotya.   *a: Szerintem azért is gondolsz ilyesmire, mert
           annak előtte másképp működött sz
[21:53:50]   同爱 Krisz ~: lévén hogy csak a kétségbeesés szülte bennem
           a gondolatokat.
[21:53:50] dotya.   *a: Számodra egy "kapcsolat", na.
[21:54:05]   同爱 Krisz ~: nem, nemtudom, én soha nem szerettem még
           ennyire valakit.
           és... soha nem RAGASZKODTAM senkihez.
[21:54:05]   同爱 Krisz ~: és én most ezt teszem.
           kézzel lábbal, 20 körömmel..
[21:54:05]   同爱 Krisz ~: mindenkit magamnál tartottam, hosszú pórázon,
           de mindig ottvoltak.
           én ezt Veled nem tudnám megcsinálni.
           mert én kész voltam mindig a váltásra az ilyen emberkéknél.
[21:55:04] dotya.   *a: Én mégis ott vagyok Veled, látod.
[21:55:19]   同爱 Krisz ~: azokat az embereket el tudtam engedni.
           Téged nem tudlak, és nem is akarlak....
[21:55:19]   同爱 Krisz ~: és ez a szokatlan helyzet bennem szüli a
           konfliktust - saját magammal.
[21:56:00] dotya.   *a: Ezért vártam, hogy beszélj.
           Mert megmondtad magadnak a választ a kérdésedre.
[21:56:40]   同爱 Krisz ~: bennem is felpislákolt most a
           megvilágosodottság 100-as izzója...
           *-)
           *elvigyorodik.*
[21:57:03] dotya.   *a: Mivel érted, miért van ez...
           Tudsz kezdeni vele valamit.
[21:57:03] dotya.   *a: Nem fogom tudni megoldani helyetted, de látod,
           kívülállóként viselkedek éppen.
           Részben.
[21:57:32]   同爱 Krisz ~: örülök hogy nem látsz. nem szoktam sírni..
           imádom, hogy ilyen okos vagy.
           x3
[21:57:46] dotya.   *a: Hjajj Édesem. *Megölel.*
[21:57:47]   同爱 Krisz ~: azért is, hoyg rávezettél, vagyis.. hoyg
           segítettél rávezetni magamat.
           és azt..
           hogy...
[21:58:07]   同爱 Krisz ~: tudod, bárki másnál itt már kivertem volna a
           biztosítékot.
           *-)
[21:58:22] dotya.   *a: Mit értesz ez alatt?
[21:58:33]   同爱 Krisz ~: az, hogy más nem így látja a dolgot..
           hogyha másnak mondtam volan el ugyanezt
[21:58:44] dotya.   *a: Mert érzelmeket vonnak bele!
[21:58:47]   同爱 Krisz ~: azt vették ki volna belőle
           hogy én nem biztosan szeretem az illetőt.
           és akkor kész a baj.
[21:59:11] dotya.   *a: Nekem se volt könnyű elvonni az érzelmeket, de
           mivel csak így lehet reálisan látni...
[21:59:21]   同爱 Krisz ~: nem akarom hogy nehéz legyen Neked....
[21:59:22] dotya.   *a: Végig kell tudni hallgatni.
[21:59:33]   同爱 Krisz ~: és...
[21:59:33]   同爱 Krisz ~: végképp nem szeretném, hogy azt hidd, hogy
           nem szeretlek.
[21:59:51] dotya.   *a: Egyáltalán nem hiszem, mert ismerlek. :P
[22:00:01] dotya.   *a: Látod, ezért jobb olyannal megbeszélni, aki
           ismer.
[22:00:10]   同爱 Krisz ~: *elmosolyodik.* na ja..
           :D
           az fogalamzódott meg benne, hogy túlságosan szeretlek?
           m*
[22:00:10]   同爱 Krisz ~: hm.
           badarság?
[22:00:49] dotya.   *a: *Kuncog.* Ilyen nem létezik, de tény, hogy
           ismeretlen a mérték még nekem is.
[22:01:00]   同爱 Krisz ~: számomra is...
           de ha most visszatérünk ahhoz
[22:01:11] dotya.   *a: Tudod, Te mondod, hogy nincs "túl". :D
[22:01:22]   同爱 Krisz ~: hogy megválaszoltam "a" kérdést..
           igen igen, hozzáakartam tenni..:D
           szóval >a< kérdést megválaszoltam, vagy valami olyasmi..
[22:01:22]   同爱 Krisz ~: a ragaszkodás átcsap a ló túl oldalára.
[22:02:01]   同爱 Krisz ~: túloldalára*
           vagy már..
[22:02:01]   同爱 Krisz ~: annyira ragaszkodom, hogy hátraltatom saját
           magamat.
           *-)
           vagy valami ilyesmi.
[22:02:01]   同爱 Krisz ~: mittudomén, nem is érdekel. x3 viszont még
           egy felötlött rossz érzés van bennem, amit szeretném ha
           tisztáznánk..
[22:02:54] dotya.   *a: Akkor nem fogsz ragaszkodni "a ló túloldalán",
           ha átjössz emez oldalára, és itt jövök a képbe.
[22:03:29]   同爱 Krisz ~: ugye tudod, hogy én továbbra is ugyanúgy
           szeretlek Téged? x3 függetlenül attól a marhaságtól, amit
           most összehordtam Neked az elmúlt félóra egyórában....
           nem akarom hogy azt érezd, hogy megingott.
[22:03:29]   同爱 Krisz ~: ha valamikor, MOST semmi helye nincsen
           megingásnak..
[22:04:02]   同爱 Krisz ~: *-)
[22:04:09] dotya.   *a: Hidd el, hogy nem félek ilyesmitől.
[22:04:09] dotya.   *a: Ismersz.
[22:04:17]   同爱 Krisz ~: ...köszönöm.:$:)
[22:04:19] dotya.   *a: Ha félnék, már mondtam volna.
[22:04:44]   同爱 Krisz ~: ühm.. csak nem akarok úgy tűnni, mint aki
           kihasználja ezt. ezen is gondolkodtam, vagyis... ezen
           gondolkodtam, mikor apa azt mondta hogy ha nem msot, akkor
           később fog jönni.
[22:04:45] dotya.   *a: Már RÉG mondtam volna, még az elején, mint a
           vészharang.
[22:05:04]   同爱 Krisz ~: már úgy azt...
           hogy szeretsz.
[22:05:07] dotya.   *a: Dehogy használod ki.
           Még mindig változunk.
[22:05:18]   同爱 Krisz ~: tudom... de nem is szeretném. o:
           *elvigyorodik.*
[22:05:22] dotya.   *a: Ezért hívják ezeker "diákszerelemnek".
[22:05:24]   同爱 Krisz ~: tényleg nevetséges.:$:D
[22:05:28] dotya.   *a: Mert emiatt a változás miatt múlnak.
           *ezeket
           VISZONT, aki képes alkalmazkodni...
[22:06:02] dotya.   *a: Nem mondom, hogy játszi könnyedséggel, de
           kellő figyelemmel áthidalja.
[22:06:06]   同爱 Krisz ~: :)
[22:06:10] dotya.   *a: Ahogy Te, mivel elmondtad, hogy mi aggaszt.
[22:06:11]   同爱 Krisz ~: és kitartással.
           nem feladással..
           elmeneküléssel....
[22:06:20] dotya.   *a: Ezzel már sokkal előrébb vagyunk mindketten.
           Ez volt az "információhiányom".
[22:06:40]   同爱 Krisz ~: s Te ezt mióta érezted?
[22:06:41] dotya.   *a: Pontosan, az sohasem vezet jóra.
           Én?
           Április óta.
           De én sohasem rángatok senkit.
[22:07:00]   同爱 Krisz ~: pedig nekem fel se tűnt.
           sohasem emlékeztem rá.
           mindig...
[22:07:06] dotya.   *a: Nekem  igen.
[22:07:07]   同爱 Krisz ~: mindig elnyomtam.
           mindig úgy jelöltem meg magamban
           hogy erre nem kell emlékezni.
           és nem is emlékeztem rá.
           nem foglalkoztam vele.
[22:07:07]   同爱 Krisz ~: úgy voltam vele, hogy egy hülye buta
           gondolat, amit idővel leküzdök, és minden rendben lesz...
[22:08:27]   同爱 Krisz ~: tudod, mindig úgy hittem, sokkal
           különlegesebb ember vagyok ettől a kapcsolattól.
[22:08:35] dotya.   *a: Egy kicsit segítek: ez a gondolat azért
           született (bár szerintem tudod), mert ismeretlen a helyzet.
           De ezn átesnek ám. :$:)
           Hallottam történeteket.
[22:08:41]   同爱 Krisz ~: mintha királyi székbe emelne ez a világ fölé.
[22:08:41]   同爱 Krisz ~: de rájöttem hogy nem..
[22:09:03] dotya.   *a: Ugyanúgy gyarló emberek vagyunk. :P De...
[22:09:05]   同爱 Krisz ~: énis ugyanúgy ugyanazokba a problémákba
           beleütközöm.*-):)
[22:09:05]   同爱 Krisz ~: persze az nem jelenti azt, hogy nem vittük
           egy körömnyivel többre mint mások..
           s ez a tudat épp elég. :)
[22:09:22] dotya.   *a: Nem is csak az egyikőnket, inkább ketten
           emeljük fel a FEJÜNKET.
[22:09:43]   同爱 Krisz ~: egy kapcsolat gondjait ketten kell megoldjuk.
 
           ez a kapcsolat lényege.
           s ha megoldunk valamit..
           az erősíti a köteléket.
           legalábbis a nagykönyvben így van leírva.*-):D
[22:10:08]   同爱 Krisz ~: s igazad van... ismeretlen számomra a jövő.
[22:10:12] dotya.   *a: Szerintem a gyakorlati hatást is érzed, azért
           mondod.
[22:10:20]   同爱 Krisz ~: hát..
           két szememmel látván a reakciódat..x3
[22:10:30] dotya.   *a: De nem érdemes a távoli jövőn rágni magunkat.
[22:10:39]   同爱 Krisz ~: azt hiszem hogy sokkal szorosabban vagyunk
           msot egymáshoz kötve. :)
           s tényleg.
           most igazán közel érezlek. *-)
[22:10:39]   同爱 Krisz ~: az elmúlt hetekben nem volt meg..
[22:11:12] dotya.   *a: Nem, úgy gondoltam, erőszakkal nem vezetlek
           sehova.
[22:11:18]   同爱 Krisz ~: hát igen, ezt a füzetben is leírtam, hoyg nem
           jó a távoli jövőn filózni.
[22:11:21] dotya.   *a: Megyek Veled kézenfogva.
[22:11:37]   同爱 Krisz ~: tudod mindig olyan hülyének érzem magam
           melletted néha.:$
           s pontosan az ilyenekért..
           x3:D
[22:11:45] dotya.   *a: *Nevet.* De miért?
           Én érzem magam gyereknek! :D
[22:11:56]   同爱 Krisz ~: hát mert ha nem is tudod, én se, hogy mi az..
 
           mégis helyesen cselekszel.
[22:12:00] dotya.   *a: Ezzel együtt tapasztalatlannak.
[22:12:00] dotya.   *a: Én ezt betudom megérzésnek.
[22:12:22]   同爱 Krisz ~: és végén megvan a hepiend.
[22:12:33] dotya.   *a: Szerencsés disznó vagyok, tudod.
           :P
           Mindig a szívemre és az eszemre együtt hagyatkozom.
[22:12:54]   同爱 Krisz ~: igaz lehet... *-) de én - az önmagamba vetett
           hit bizonytalansága lévén - nem bíztam a megérzéseimben
           sokszor
[22:13:06]   同爱 Krisz ~: vagy ha bíztam is, később megkérdőjeleztem,
           hogy jóltettem-e amit tettem?
[22:13:13] dotya.   *a: Ezekszerint én jobban bízom magamban?
           Nekem csak felszínes dolog volt az önbizalomhiány.
[22:13:13] dotya.   *a: Amit le is szedtem ma.
[22:13:35]   同爱 Krisz ~: Te mutattad az önbizalomhiányt.
           én nem..
[22:13:37] dotya.   *a: Sose kérdőjelezd meg.
[22:13:48]   同爱 Krisz ~: s mégis, kiderült hogy bennem sokkal nagyobb
           volt.
           erre meg kézenfekvő a válasz.
           :)
[22:14:03]   同爱 Krisz ~: amit az ember mutat, az a felszín.
[22:14:03]   同爱 Krisz ~: s ha az önbizalomhiány mutatkozik, az a
           felszínen van.
           vagy esetleg a duplán rossz, hogy már ott is.
[22:14:03]   同爱 Krisz ~: de amikor van önbizalomhiány, de eltusoljuk
           és magunk se ismerjük igazán fel...
           az se sokkal jobb.
           sőt.
           rosszabb.
[22:14:48] dotya.   *a: Ma óriási kő esett le a szívemről.
           Pontosabban leszedted.
[22:14:58]   同爱 Krisz ~: mert úgy senki nem veszi észre aki nem
           akarja, hogy ott van valami.
[22:15:09] dotya.   *a: Igen, ez így van.
[22:15:13]   同爱 Krisz ~: hm, miért?*-)
           vagyis..
           ....ha megtudod fogalmazni. x3
[22:15:27] dotya.   *a: Mert nem tudtam megfogalmazni, mi a gond
           április óta.
           De éreztem és jól fel is húzta a húrokat.
[22:15:27] dotya.   *a: Ott tartottam egy órája, hogy holnap Szaszától
           cigarettát kérek.
[22:15:56]   同爱 Krisz ~: én mindig azt hittem, a gond odaát van.
[22:16:01] dotya.   *a: Le is írtam blogba.
[22:16:05]   同爱 Krisz ~: és itt meg minden rendben.
           mennyire, de mennyire tipikus, istenem..
[22:16:05]   同爱 Krisz ~: és én, aki mindig osztja az észt:D
           mindig mondja mindenkinek a tutit
           ugyanezeket az alapvető igazságokat
           amiket mindig mondok, és nem vesztik értékét attól hogy
           mondogatom őket..
[22:16:47] dotya.   *a: Ez rám is vonatkozik szerintem. =)
[22:16:52]   同爱 Krisz ~: nem tudtam volna magam egy picit
           szembefordítani velük.
[22:17:07]   同爱 Krisz ~ http://potttyos.blogol.hu ~ a Mi
           Világegyetemünk. has changed his/her status to Online
[22:17:10]   同爱 Krisz ~ http://potttyos.blogol.hu ~ a Mi
           Világegyetemünk. has changed his/her name to "  同爱 Krisz ~
           http://potttyos.blogol.hu ~ a Mi Világegyetemünk."
[22:17:23]   同爱 Krisz ~: nem fogtam ám még fel, amit most ma este
           leírtam Neked.....
           *-)
[22:17:23]   同爱 Krisz ~: de...
           a torkomban a szívem.
[22:17:45] dotya.   *a: Szerintem át fogod még gondolni, úgy
           egészséges.
[22:17:50]   同爱 Krisz ~: és ha a tudatom nem is reagál olyan gyorsan
    &

? *-)

 2009.11.22. 12:57
[c=46]ﯼαřυмι[/c] » Polly* üzenete:

Éééééérintetlen hazug álmokat szőttek köréd, szőttek beléd, talán utolsóként a megoldás kulcsát a kezedbe nyomják, utálattal. Vegyes érzelmek szaladnak végig az arcokon, végtelennek tűnő nevek egy padon, egy halom gyógyszer, egy halom titok, dicsérő szavak és egy halom szitok.
...=D

jóisten...

 2009.11.18. 20:03

*meg van rémülve...*

aha?

 2009.11.08. 21:59

Mi történik?

 

 

 

Nézeteltérések vannak. kikérem magamnak! nem szenvedek...jah..de. mostmár annak érzem.

Megfelelési kényszerem van. Mert úgy érzem, mióta MEGEGYEZTÜNK hogy jobban odafigyelek rá, azóta mégjobban nem megy. És nem azért mert Dorkával beszélek. Hanem alapvetően. Ennek mi az oka? Fogjuk rá a fáradtságra. Fogjuk rá a változásra. Fogjuk erre, fogjuk arra...de mi a valódi oka?

Nem érti, hogy egy kapcsolat nem így müködik. Én nem akarom, hogy ő kisírja még a belét is, mielőtt elmondaná, hogy dehát kedves krisztián, egy picit figyelj már ide.....

ugyanott vagyunk ahol akkor voltunk, amikor ez szóbakerült. Nincs fent msnen, pedig úgy jöttem fel, hogy csacsogok kicsit vele. máramennyire tudok.

Ma [ma?...xDD asd.] nemigazán tudtunk mit beszélni. Egyszerűen ezjön. De akkor is, mi az oka ennek? Én tudom magamról hogy nem vagyok az, aki ha aztmondja hogy tesz, és ez így lesz, akkor erre mérget lehetne venni. Így legyen valakinek ötöse a lottón.

Az a baj.. [baj..oO] ..hogy...ő olyan amilyen. én meg olyan amilyen. és nekem most minusz nulla erőm van arra, hogy én ezt a problémát kezeljem :S de minél jobban késleltetem, annál jobban súlyosbodik, és annál nehezebb lesz visszaállitani.

" *Igen. Rendbe kell raknia.
*De nem azzal, hogy Téged tesz próbára, mert nem igazságos. "

A valamit rendbe kell raknom. Ember, ne higyj egy szavamnak se, amíg nem mondom azt, hogy BIZTOS !!!.  Édesem, én nem akarlak próbára tenni, de ha kitérsz az utamból [ " Így is szenved eleget. Most mit szívózzak még Én is Vele...? " ] én annál jobban elkerüllek. |:

Talán lehet jobban jársz, talán lehet nem. Nincs agyam gondolkodni, már azon se hogy mi fasz van. Belefájdult.

Üres vagy túl sok minden van benne. Nem beszélek se Dorkával, se Csenivel. Bűntudat, megfelelési kényszer. A kettő valahol összepasszol...nemigaz?..

*magábanéz..* mitakarnék kívánni? nem tudom őszintén egyiket se mondani. Hogy legyen vége a problémának. Hogy legyünk összhangban. Hogy ne okozzunk fájdalmat a másiknak. Ideges vagyok. Egy kapcsolatban. És én tudom nagyon jól hogy CsáKi ilyenkor mit lépne..*nyel egy nagyot...*  Nem. Azt nem..

Ki a hibás? Nem találom magamat annak. De Őt se. És senkit. A folyamatot se tudom levezetni wááááááá de utálom hogy nem látok át semmit :@@@@@@

Elegem van!!, na EZT tudom őszintén mondani! Mondtad.. ki kell törnöm..? Mondtam..meg kell törnöm..  na mostmár mindkettő. Legalábbis.. az elsőt érzem jelenpillanatban igazabbnak. De az utóbbit is már csak azért, mert nálam a megtörés sírással jár. Istenem, sírhatnékom van....

Faszom bele ebbe azegészbe. Kompletta az egészbe. Suli nem tesz sokat az életemben, de holnap reggel hétfővan, és belefájdul a testem, hogyha arra gondolok hogy nekem holnap bent kell baszni a rezet az iskolában. Pedig igencsak tartalmas hetem lesz, jó ha tudom verni a fejemből ezt az egészet.

Belegondoltam. Hogy erre; mit lépne. Istenem, összeesnék. Összetörnék. És nem lenne erőm ellenkezni, vagy esetleg aztmondani hogy ne! ..nem tudnám megindokolni, igaza lenne. Tehetetlennek érzem magam. Kifogott az élet, és nem akar visszadobni.....

Őszintén, fáj. Hogy mi, azt nemtudom. Perpill a térdem, de az nem azért..    Jöttem haza buszon, nem túlságosan jó kedvvel [ellenben félrészegen] és.....szúrni kezdett a szívem. Amit nagyon jól tudunk hogy mit jelent. És nem lepődtem meg. De nemtudtam semmi konkréthoz kapcsolni..

Hajj, annyira szét vagyok szórva... Meg se tudnék semmit a felső pár sorból magyarázni, arra se emlékszem hogy mit irtam, vagy mit irok, csak írom... Félig vagyok magamnál... ez a legrosszabb. A bizonytalanság. Legyek már egész, vagy legyek egy 0... mert perpill -1nek érzem magam..

Azt mondom, vagyis ő mondta. ..hogy ne rajta [rajtuk] vezessem le a feszültséget, ami felgyülemlett. Én nem rajtuk vezetem le. Senkin és semmin nem vezetem le. De mégis ők sínylik meg a legjobban.. legalábbis Ő nagyon. Utálok fájdalmat okozni. Szívesen tenném azt, ami jó Neki. Csak ha tudnám...

Ha tudnám, hogy Neki mi jó, és hogy Nekem mi jó. Végülis első szempont mindig én vagyok. De nincs sok elvárásom magammal szemben, tehát azon agyalok, hogy neki mi jó...         Az hogy Vele foglalkozzak. És én elhatároztam magam. Nem mondom, hogy addig tartott, mert nem éreztem egyáltalán a végét az elhatározásnak. De a faszom kivan... nekem éles érzés kell ahhoz hogy tegyek valamit a valami érdekében..!! ?!

Lehet ez a baj? Hogy kevés hatás ér? Hogy csak ülök a semmi közepén, lebegek, és elkerül a világ? ...Beleültem egy fasza kényelmes karosszékbe, de nem látom a tévét..

Én nem ezt akarom! ..hogy öntsem ki magam hogy én ILYEN és ILYEN és ILYEN vagyok, és TE, ÍGY meg ÍGY meg ÍGY kezelj engem... mivagyok én, használati útmutató? A mosógép megmondja neked hogy ha fehéret akarsz mosni milyen mosószert vegyél és mennyit tegyél bele?!  ..jó volna, ha ismerne, de ezt nem tudom összehozni..! nem LEHET összehozni!...

"A kapcsolat alapja az alkalmazkodás a másikhoz." - Viktor kolléga mondta. Igaza van, alkamazkodunk a másikhoz.. De én ezt nemvágom oO ...Ő próbál alkalmazkodni, én is próbálok alkamzkodni, és éppenséggel egyáltalán nem érezzük a másik erőfeszítéseit. Ő aztlátja hogy én szenvedek, és kussolok, én meg azt látom, hogy kussolok, és Ő szenved...

Nem minden az amit megfogalmazok, leírtam már neki is, de nem ebből a szempontból. Rakat dolog átmegy rajtam, és töredéke az, ami el is jut hozzá. És annak még a tizede az, amit ő úgy fog fel, ahogy én azt szánom neki...

Logikus gondolkodása van, de távol áll az én rendszerem működésétől. Az a baj, értem én hogy Ő hogyan vezet le dolgokat, hogyan von le következtetéseket, de mindig csak a poén lelőtte után. Ami nem engedhető meg ha éles helyzetről van szó, legyen az bármi.

Már ugy azt se tudom mondani.. hogy jó lenne ha meg tudnám magam vele értetni. Lerágott csont, nem hülye Ő. Most lényegében mindenki rám vár. Amit én igen nehezen viselek.. [ugye?...megfelelési kényszer...]

Nem mondhatom Neki ezt így el. Hogy EZ a bajom. Mert akkor próbál rajta változtatni, de ez koránt sem a megoldás. tényleg......mi a megoldás? Mi lenne a megoldás erre a helyzetre? Mit tegyek? Ő mit tegyen? Ki mit tegyen? Semmi ésszerű okot nem tudok mondani. Nincsenjólez...

Az ment végig a fejemben, hogy ezen a hétvégén elvileg én Vele lettem volna. Lehet pont ez a baj, ezért vagyok ennyire ki. Ez a legegyszerűbb.. Hallanád a legbonyolultabbat. Megfogalmazhatatlan.

Najó...elég volt ebből az egészből.. Legszivesebben kiütném magam. Alkohollal, droggal, mindegy mivel. Csak világomról ne tudjak. Ki akarok lépni.. hol a menü, meg az exit gomb emberek?... 

Jóéjt...

Annyira..

 2009.07.16. 18:17

Wááw.. annyira édes.. annyira de annyira. $: az őszintesége.. a rajongása.. az odaadása.. egyszerűen nem is értem.. annyira hihetetlen, felse fogom, hogy ilyen ember egyáltalán van.$: Hercegnőm.. $:<3.

lol.

 2009.07.14. 15:31

dóri. - lambériát mos. üzenete (2009.07.14. 12:24):
Sejtem... De akkor is... Én megtaláltam az örök szerelmet. Ha nem teljesedik be, hát nem... Nem érdekel, mert Te... IGEN TE... Te vagy a legdrágább heroin számomra... Mindig vigyázni fogok Rád... Akármi van... Fordulhatsz hozzám... Várni fogok Rád... Örökké. <3. (: Az utóbbi napok fájdalma olyan volt, mint egy... Átalakulás. Megérte.
 

Valami teljesen új történt velem.. Valami teljesen más, mint amit eddig megszokhattam.. Szálingóztam földközelben az égen, és egyszercsak jött egy villámcsapás,és BUMM! le vágott a földre, hatalmasat csattantam. Majd mikor felszálltam volna újra, jött mégegyszer, és megint a földön végeztem.. Reszketve, összetörve sírtam egy helyben, de jött egy angyal, a kezét nyújtotta, és felvitt a felhők fölé.. Fel egyenesen a Nap és a Hold színe elé, ahol minden csillag láthatta, hogy Ő és én.. egymásra találtunk.:) Összeölelkezve sirattuk egymást örömünkben, és csillogott a szemünk, ha egymásra néztünk..és ezzel kaptunk egy glóriát, egy védőburkot, ami csak a mienk, amiben csak mi érezhetünk, amit máshoz nem lehet hasonlítani.. És míg más azt a védőburkot szorosan körülöttünk látja, számunkra kiteszi az egész világot, ha együtt lehetünk..:) De ha nem is érezhetjük egymást, elég ha csak felnézünk az égre, és a szívünkhöz tesszük a kezünket, és tudjuk, hogy igen, Ő is itt van velem, gondol rám, és szeret..:) Felszabadító, megnyugtató érzés.. olyan érzés, amit semmi máshoz nem lehet hasonlítani...:)) Ezt csak mi tudjuk milyen.. Csak Ő és Én..$: Érzem ahogy a felhők felett repülünk kéz a kézben, és pörgünk forgunk mosolyogva, utunk csíkját ezzel összefonva, egyre magasabbra jutunk, és egyszer elérjük a Fényt.. a fényt, ami végleg összekapcsol minket, és csak ketten ragyogjuk be az egész Világot.:)

Köszönöm hogy vagy nekem. <3 :$

ehh.

 2009.07.05. 13:43

50-50, 60-40, 70-30, 30-70, 100-0, 0-100, 90-10, 20-80 100-100, 0-0. na?.

mégegy bejött megérzés?

 2009.07.05. 13:00

Féltem baszki, féltem! De mitől? Hát ettől! És áááááá megint nem vettem észre a jeleket.. megint bejött a megérzésem, anélkül hogy rájöttem volna, pedig felkészülhettem volna rá |: Köszönöm istenem, hogy pont lakodalomba voltam mikor rájött! Hát az az sms..lűl |: Nemtudtam volna mit mondani. Még nem beszéltem vele.. De hallottam Csenitől már egysmást..Tudom hogy Dorka másként fogja előadni nekem ezt az egészet.. pont úgy, hogy ő erős, ő megcsinálja, én rohadjak meg és hagyjam őt békén. De igaza is van.

Cseni mondta.. Dorka azt modnta elvesztett engem.. De szerintem én vesztettem el őt. Fel akartam hívni, de Cseni megkért hogy ne .. Ígyhát... mivel az ég tiszta volt és egyedül Ő ragyogott fent az égen...bocsánatot kértem tőle. Sajnálom az egészet..én..én..én nem így akartam |: Nem ezt érdemeltük.. Dehát én basztam el. Csöni óta rámjött a hihetetlen agybólgondolkodás, és alakítok mindent, kavarom a szart. Nem vagy őszinte egyáltalán. És ettől féltem Csenit is. Nem akarok mégegy összetört szívet.... |: jóég..belegondolni is borzalmas érzés. :S 

..Micsináljak ?:S 60-40? inkább 50-50. Legalábbis most.. hogy egyikükkel se beszéltem már 14 órája.. De kitudja mi lesz belőle. Ezt már végképp nem látom át. Nincs az a manamennyiség amivel felcastolhatnék egy olyan skillt ami nekem szóról szóra levezeti hogy mi a fasz volt, mi a fasz van, és mi a fasz lesz :DDDD

Hülyén vagyok.. félsemlegesen.. félszürkén.. féloldalasan. Kiütöttek, és erre az a 5-6 jäger is rátett még 3 lapáttal :DDDD Volt egy őszinteségi rohamom Cseninek telefonba.. ^^ $:

Dorkától bocsánatot akarok kérni. Nyilvánosan is. Nem érdekel mit szól rá.. Tudom hogy mit basztam el, és hogy mennyire..nem tudom mi lesz a továbbiakban.. |:

2nekjó-1neknemrossz? most 2nekszar-1nekkurvaszar..

off.*

séta a gáton..

 2009.07.04. 11:49

Ki vagy? Mi vagy? Mint Odüsszeuszt a szirének, csak engem épp nem közöztek fához.. Te húzol, vagy én generálom ezt az egészet? Nemtudom, de én epedve mászok utánad..

Fáj, mégis oly mérhetetlen jó érzéssel tölt el, és egyik sincs felszínen. Nem felszínes. Mély.. De ha ez van mélyen, mi volna a felszínen..? Talán Dorka? Ez rossz jel lenne.. de nem fogom fel ígyse úgyse, eztse aztse.. csak élem, érzem.   Jó vagy rossz? esetleg jobb vagy rosszabb? Hát még ha tudnék viszonyítani egyáltalán, még mennék valamire, de még azt se, nemhogy önálló döntést hozzak. |:

Mint párszor már az életemben, most is bejött a megérzésem, csak most ki is tudtam használni. Pontosabban; nem hagytam elmenni magam mellett az apró csodákat.. Csak az az apró csoda mit kezd velem ?!..pláne mit kezdek én Vele.. Alkot, alkotok, megyegetünk egymás mellett, és mikor azt hiszi az egyik hogy lemaradt, a másik ráébreszti hogy igazán ő van elől. o: Ahogy egyikünk előrehalad, kedvesen magával húzza a másikat. Én azthittem, hogy én húzom őt. De kiderült hogy Ő húz engem..o:  És én nemtudok ellenállni.. egyszerűen olyan szép, hogy le sem veszem a szemem róla. o: és ezt hogy éli meg.. látszólag jól, de ki tudja mi van e mögött?..lehet h képmutat. De lehet hogy sokkal nagyobb a hatás mint én azt képzeltem..

Titkolózunk, apró jeleket teszünk egy két dologra, és mondjuk, hogy majd később, amikor majd úgy érezzük. [amikor majd eljön az ideje..] <- csak kérdés hogy minek o: Igen, ez a legjobb az egész dologba, és észre se vesszük. Bele tudnék nézni komolyan, hogy mi lehetne a következő, a következmény, a folyamata, és a vége az egésznek, de nem akarom elrontani a varázsát egyikőnk részéről sem...inkább kiélvezem, és hagyom hogy ő is ugyanezt tegye. Neki is kijár, és nekemis. o: Jó is az ha boldog az ember.. (:..már ha az volna. De ez is csak rajtunk múlik. Rajta, rajtam. Ez esetben rajtam jobban, legalábbis én úgy érzem. Csak én félek az egésztől.. Magamtől.. Tőle.. Dorkától.. De inkábbcsak magamtól. Hogy hogy oldom meg. Merthogy nem látom át.. talán mert nem is akarom. De hátráltatom önmagam.|: Talán őt is.. De ő az, aki előresegít. Talán kellene hagyatkoznom? Nemtudom..

Elvarázsol. Meggyőz. Hatással van rám.. ennek jelentenie kell valamit.. Talán rájövök a megfelelő pillanatban, mire ez az egész..(: Talán jó vége lesz..*-) Talán nem..

süti beállítások módosítása